17. fejezet
Az ördögvilla
Másnap kora reggel Tom a Borgin és Burkes divatüzletből átballagott a Mágikus Menazséria állatkereskedésbe, hogy varangyot vegyen a tusa második próbáján szerzett tyúktojáshoz. Amikor belépett a boltba váratlanul meglátta barátját, Philt, aki türelmetlenül várakozott a pénztárnál. Ravaszkás tekintettel megszólította:
- Mit keresel te itt az állatkereskedésben? - kérdezte. - Tudtommal utálod a szőrösöket.
- Nem is azért vagyok itt, hogy valami házi kedvencet vegyek - válaszolta kedvetlenül. - Tegnap konfliktusba keveredtem egy pimasz vevővel, és azóta iszonyatosan fáj a fejem. Egy erős fájdalomcsillapító szirupot akarok venni.
- Nem fizetett Mordekaius ajánlataiért? - kíváncsiskodott.
- Sajnos ennél sokkal komolyabb az ügy - felelte. - Gondolatolvasó bűbájt használt velem szemben, és minden korábbi emlékemet átkutatta. Volt valami tárgy az üzletben, ami után nagyon érdeklődött.
- Miféle tárgyat keresett?
- Jaj, Tom! - emelte kezét a homlokához elkeseredve. - Képtelen vagyok visszaemlékezni, hogy ki járt a boltban, és mit keresett. Egyszerűen nem emlékszem semmire! Órákig magamhoz sem tértem, ezért nem tudtam szólni Mordekaiusnak, hogy mi történt. Sajnálom!
- Az arcára sem emlékszel a fickónak? - kérdezte komolyan.
- Csak arra emlékszek, hogy nemrégiben engedélyt kaptam Mordekaiustól, hogy Morfinnal együtt a jövődbe láthassak. Emiatt vagyok kétségbeesve, hogy az a sunyi alak az emlékem által megnézte a rád váró ütközetet azzal a bizonyos Harry Potterrel. Biztos, hogy ellened akar kifundálni valamit, vagy Mordekaius Nagyúrral kapcsolatban sántikált valamiben. Ez minden, amit fel tudok magamban idézni.
- A boltból semmit nem vitt el? - kérdezett tovább.
- Nekem úgy tűnt, hogy nem. Az, amit keresett máshol van. Valószínűleg egy eladott tárgyról lehet szó, amely még az előző tulajdonos birtokában volt. Mordekaius eddig csak értéktelen bizsuk eladásából szerzett bevételt, hogy növelje az üzlet forgalmát. Az illető egy varázslatos eszköz után érdeklődött, de a Nagyúr semmi ilyenről nem beszélt nekem.
Tom maga elé nézve elgondolkodott, majd így szólt:
- Keresd elő az előző tulajdonos által eladott holmik listáját! Tudni akarom, hogy anyám gyűrűje megvan-e még.
- Rendben, igyekezni fogok vele - mondta, és kért az eladótól egy nagyüveg mágikus szirupot az erős fejfájás ellen.
Eközben Fergus eljutott Godric’s Hollowba, hogy segítséget kérjen egy ott élő, ismert sötét mágustól. Dél körül járt, amikor egy egyszerű, családi házhoz érkezett. Az udvaron egy csavargó kinézetű varázsló különféle bájitalokat kevergetett egy kisasztalon. Fergus előkelően odasétált, és így szólt:
- Jó napot! - köszönt a maga jómódú, úri fiú stílusában. - A ház urát keresem. Itthon van?
- Charlus Potter mindig otthon tartózkodik a déli órákban - válaszolta a másik. - Ki maga és milyen ügyben keresi?
- A nevem Fergus Gomold - mutatkozott be illendően. - Azt hallottam, hogy a muglik világában kovácsmesterséggel foglalkozik. Szeretnék tanulni tőle, hogy a varázsvilágon kívül is munkát vállalhassak - válaszolta, mire a mágus félbehagyta munkáját és a ház alagsorába vezető lépcső felé indult.
Fergus követte őt egy sötét, hideg pincébe, amelyben csupán egy-két gyertya adott fényt. Odalent egy kovácsműhely volt, amelyben faragásra használt asztalok és kovácsoláshoz szükséges felszerelések voltak. Az egyik székben egy középidős férfi ült, miközben egy kemény vasat veregetett. Éjfekete haja és tengerkék szemei voltak. Erős szemüveget hordott, valószínűleg az állandó sötétben való dolgozás miatt megromlott a látása. Fergus kísérője pedig így szólt hozzá:
- Charlus! Látogatód érkezett. Egy bizonyos Fergus Gomold óhajt beszélni veled - mondta és távozott.
- Nocsak! - fordult feléjük Charlus meglepett arckifejezéssel. - Mi szél hozta Marvolo Gomold egyik unokáját az én szerény hajlékomba?
- Üdvözöllek, Charlus Potter! - hajolt meg a fiú tisztelettudóan. - Azért jöttem, hogy figyelmeztesselek egy rendkívül fontos ügy miatt.
- Csupa fül vagyok - dőlt hátra székében, és letette kezéből a vasrudat. - Halljam! Miről van szó?
- Nyilván ismered a Peverell fivérek legendáját - fogott bele mondandójába.
- Mindenki ismeri az ősöm, Ignotus történetét - válaszolta kimérten.
- Mordekaius Nagyúr ismét felbukkant - felelte. - Ő az, akitől az ősapád a Láthatatlanság Köpenyét kapta, vagyis a harmadik halálereklyét.
- Azt hittem, hogy ez a mágus már régen meghalt - vonta fel a szemöldökét csodálkozva. - Mit akar itt?
- Mordekaius nemcsak a halálereklyéket készítette, hanem egy időugrót is alkotott, amelynek segítségével végignézte a három Peverell fivér sarjainak jövőit. Ezt a mágikus eszközt egykoron a negyedik tanítványára, Mardekár Malazárra bízta, aki felelőtlenül bánt az eszközzel. Mordekaius annak idején ígéretet tett Ignotusnak, Cadmusnak és Malazárnak, hogy naggyá teszi utódjaikat, amíg azok vérvonala fennmarad. Most azonban megszegte a szavát.
- Honnan tudsz te ennyi mindent, kölyök? - kérdezte Charlus érdeklődve.
- Nemrégiben volt szerencsém találkozni az egyik követőjével, akinek az emlékeiből megtudtam mindent. Láttam az unokabátyám, Tom Marvolo Denem sorsát, és szemtanúja voltam a te utódjaid történetének is. Mordekaius úgy akar bosszút állni Malazáron, hogy őt akarja felhasználni egy horcruxhoz, amely Tom birtokába fog kerülni, aki Voldemortnak nevezi magát. A Nagyúr kizárólag Voldemort ivadékának fog kedvezni. A Gomold és a Potter ágat azonban félre akarja állítani az útból, hogy a nagynéném, Merope Gomold fiának az utódja legyen a világ leghatalmasabb sötét mágusa. 1998-ban Voldemort és a te unokád, Harry Potter küzdenek meg egymással a varázsvilágért. A mágusok utolsó háborúját a te sarjad nyeri meg, de Mordekaius előre eltervezte, hogy 2006-ban megszülessen Voldemort fia, aki egy időben fog világra jönni Harry második fiával, Albus Perselus Potterrel. Velünk végezni akarnak, Charlus. Voldemort először engem fog eltenni láb alól, ha nem teszek valamit. Hamarosan a te jövendőbeli fiadra, James Potterre és Harryre is sort kerít. Ha Voldemort fia megszületik, akkor Mordekaius győz. Az utód erősebb és hatalmasabb lesz az unokádnál, és végezni fog a dédunokáiddal is, akiknek egy közönséges, aranyvérű nő lesz az anyjuk. Tenned kell valamit, hogy mindezt megakadályozd!
Charlus elgondolkodva az ő és utódai életét fenyegető jóslaton végül így szólt Fergushoz:
- Az időugró Mordekaiusnál van? - kérdezte.
- Már nem - felelte gonoszan mosolyogva, és elővette öltönyének zsebéből a különleges varázserővel bíró eszközt. - Amíg a csatlósa fejében jártam sikerült megszereznem. A boltjában tartotta egy üvegburában, ahová egy másolatot helyeztem vissza.
- Okos fiú vagy - dicsérte meg elégedetten, és átvette tőle az időugrót.
- Belenézel az unokád jövőjébe? - kérdezte Fergus.
- Igen, de előbb elkészítem számára a szükséges fegyvert, amellyel biztos győzelmet fog aratni Voldemort fia fölött - mondta, és a pincehelyiségben lévő vaskohóhoz lépett.
Felvett egy bekormozódott agyagedényt az egyik sarokból, amelyben folyékony, fekete arany lüktetett. Beleöntötte az olvasztóba, és hosszú percekig forralta, kavargatta, amíg meg nem szilárdult a nemesfém. Ezt követően egy tágas nyílású kemencébe rakta, és kisvártatva egy háromágú villát vett ki belőle. Szakasztott olyan volt, mint a közönséges vasvilla, csak épp fekete aranyból volt. Charlus alaposan megvizsgálta újonnan készített eszközét, hogy tökéletes munkát végzett-e. Miután hibátlannak találta az aranyvillát elmosolyodva így szólt:
- Ezzel az ördögvillával visszavágunk Voldemortnak és Mordekaiusnak - mondta gonoszan.
- Mi a szándékod, Charlus? - kérdezte Fergus értetlenül.
- Az időugrót használva találkozni fogok az unokámmal pontosan a háború után, hogy idehívjam őt. Az aranyvilla nemcsak egy mágikus fegyver, hanem egy horcrux lesz a kezében, amelyben lelkének másik fele fog rejtőzködni. Feladatul azt fogja kapni tőlem, hogy keresse meg azt a nőt, akit Mordekaius kiválasztott Voldemort fia szülőanyjának. Az a tervem, hogy Harry is utódot nemzzen a nőnek, aki képes lesz legyőzni a féltestvérét, és nem lesz nála nagyobb erejű fekete mágus.
- Biztos vagy benne, hogy a terved beválik? Mi lesz, ha kudarcba fullad? - kérdezte Fergus aggódva.
- Ettől ne félj! - felelte mosolyogva. - Az unokámról senki nem fog tudni, még Mordekaius sem. Gondoskodok róla, hogy az itt léte titokban maradjon. A személyét kizárólag a nő előtt fogja felfedni, akitől a fia fog megszületni. Ám azt is csak akkor, ha eljön az ideje.
- Veled tarthatok a jövőbe?
- Jöhetsz, ha akarsz - felelte, és tízszer megforgatta az időugró mutatóját.
Fergus mögé állt, és pár perc múlva Charlus Poterrel együtt a távoli jövőben találta magát. Egy romokban álló várkastély jelent meg előttük, amelyben varázslótanoncok és medimágusok sürgölődtek. Charlus útitársával gond nélkül elvegyült a tömegben, és az unokáját kereste. Miután végigjárta az előcsarnokot úgy döntött, hogy a tornyokban folytatja tovább a kutatást. Ekkor hirtelen a következőket hallotta:
- Éljen Harry Potter! - kiáltott fel egy ős öreg varázsló, és a tömeg egy fiatal, tizennyolc év körüli fiúnak tapsviharral zengett dicshimnuszt.
- A Kiválasztott a mai napon elhozta számunkra a győzelmet! - harsogták minden irányból.
- Ő lesz az - lépett Charlus mellé Fergus. - Szóval, így fog végződni a Voldemort elleni küzdelem.
- Hasonlít rám - jegyezte meg mosolyogva, és megvárta, amíg a sokaság feloszlott.
Harry fáradtan vonult félre, és lekuporodott egy magas szobor tövébe. Charlus barátságos tekintettel odament hozzá, és kedves hangon megszólította.
- Gratulálok Harry Potter - dicsérte meg az unokáját. - El sem tudom mondani, hogy mennyire büszke vagyok rád.
- Ez igazán kedves Öntől, uram - tápászkodott fel és haloványan elmosolyodott.
- Remélem, van időd egy kis beszélgetésre - mondta, mire Harry bólintott.
Charlus gyorsan félrevonta őt a többiektől, nehogy valaki kihallgassa vagy kövesse őket, majd az épület belső termei felé vették az irányt.
- Milyen csodálatos hatalom a mágia - folytatta a társalgást Charlus. - Ha az ember egy közönséges mugli, akkor nem adatik meg számára, hogy időutazást tegyen és a jövőben járhasson.
- Ön képes előre menni az időben? - kérdezte Harry meglepett arckifejezéssel.
- Te nem ismerhetsz engem, ifjú Potter, hiszen abban az időben, amelyben élek még meg sem születtél. Az egyetlen ok, amiért itt vagyok, hogy veled találkozhassak.
- Ha Ön a távoli múltból jött, akkor honnan tud a létezésemről? - nézett rá most már gyanakvóan.
- Én a nagyapád vagyok, Charlus Potter - felelte kimérten, és Harry elképedve megtorpant mellette.
- A keresztapámtól azt hallottam, hogy te már a születésem előtt meghaltál - hebegte.
- Könnyű valakit halottnak hinni, ha az illető horcruxa nem kerül elő - jegyezte meg Charlus gonoszan mosolyogva, majd így folytatta:
- Nemcsak a te jövődet, hanem a győzelmed napját követő évek történéseit is ismerem. Voldemort meghalt, de a fia még csak ezután fog megszületni.
- Az nem lehet - rázta meg a fejét, és hirtelen reszketni kezdett a feszültségtől.
- Az ő fia a te második fiaddal egy időben fog világra jönni 2006-ban. Neked három csodálatosan szép gyermeked születik egy aranyvérű lánytól, de sem te, sem ők nem lesznek rá képesek, hogy végezzenek a Sötét Nagyúr ivadékával. Ám, ha attól születik fiad, akitől Voldemortnak, akkor garantáltan legyőzöd az ellenséged utódját.
- Honnan tudjam, hogy Voldemort utódja kitől születik meg? Hiszen rengeteg követője van. A fia anyját nyilván mindenki elől rejtegeti ebben a pillanatban is - értetlenkedett Harry.
- Ebben az időben már nincs rá lehetőséged, hogy találkozz a kiválasztott nővel, de a múltban igen - felelte Charlus. - Ha visszatérsz velem abba az időbe, amikor Voldemort még csak Tom Denem volt, akkor sikerül véghezvinned a tervünket.
- Ez abszurd, nagyapa - mondta elkomorulva. - Megszületek 1980-ban és tizennyolc éves koromban legyőzöm Voldemortot. Erre azt kéred tőlem, hogy éljek egy olyan időben, amelyben még a szüleim sem léteztek?! Ezt nem vállalom fel! Mi lesz a barátaimmal, a leendő családommal és a Roxforttal? Ezzel mindent itt hagyok. Biztos van rá más mód, hogy megakadályozzuk az utód megszületését.
- Nem kell a teljes lelkeddel visszatérned a múltba - nyugtatgatta. - Csak az egyik fele fog létezni horcruxként. Nem is térhetnél vissza másként, hiszen Voldemort azonnal felismerne. Ő már tudja, hogy te egy nap megfogsz születni.
- Én nem követem el azt a gonoszságot, amit az ellenfelem művelt - tiltakozott.
- Nem is szükséges - válaszolt meleg hangon. - Azt megteszem helyetted én.
- Hogyan? - kérdezte.
Charlus elővett egy bőrből varrt tarsolyt, és lassú mozdulattal kihúzta belőle a fekete aranyból készült ördögvillát.
- Ez az ördögvilla lesz a horcrux, amely biztosítani fogja az életben maradásodat. Erre a mágikus fegyverre úgy kell vigyáznod, hogy az életed függ tőle. Ez nem egy közönséges tárgy. Hatalmas varázserő van benne, amely még erősebbé válik a lelked darabja által. Jöjj velem, Harry Potter és mi ketten együtt kijátsszuk a Sötét Nagyurat, aki azt hiszi, hogy mindenre felkészült, és a fia születéséről szóló jóslat által biztos a győzelmében!
Harry egy percig habozott, majd így szólt:
- Rendben, megteszem, amit kérsz, de ha végeztem szeretném, ha a lelkem újra egyesülne a születésem napján.
- Úgy lesz, Harry - felelte Charlus, aztán elővette az időugrót és többször megforgatta.
Maga mellé intette Harryt és Fergust, akik vele együtt egy szempillantás alatt eltűntek egy vakítóan fehér fénycsóvában. Kisvártatva Charlus pincéjébe kerültek, ahonnét indult a varázslat.
- A horcruxhoz megfelelő személy a szolgálóm, aki nemsokára itt lesz - fordult Harryhez Charlus. - A varázspálcád, amelyet tizenegy éves korodban Ollivandertől kaptál, itt van nálam. Ezáltal fogom végrehajtani a horcrux praktikát.
- Hogy kerül hozzád? - kérdezte elképedve.
- Eredetileg hozzám tartozik. Tőlem öröklöd majd - felelte barátságosan.
Hamarosan léptek zajára lettek figyelmesek. A szolgáló a pincéből kiszűrődő zajokra felfigyelve úgy döntött, hogy megnézi mi történt. Charlus előreszegezte a pálcát, és így szólt gyanútlan szolgájához:
- Jó, hogy jössz. Éppen rád van szükségünk - mondta, és kimondta a gyilkos átkot.
- Fogd az ördögvillát, Harry! - adta kezébe a nehéz eszközt, és sietősen végrehajtotta a horcrux praktikát.
Harry testét aranysárga fény vette körül. Charlus odalépett hozzá és átadta neki az időugrót.
- Tekerd vissza a mutatót, de varázslat közben hajítsd el az időugrót! Nem kerülhet veled együtt a jövőbe!
Harry megforgatta az időugró mutatóját, és az utolsó pillanatban elhajította a pince egyik zugában. A fényben kettévált a teste, és egy villanás után már csak a horcruxba költözött lélekdarab állt Charlus és Fergus előtt.
- Sikerült, Harry - szólt elégedetten a nagyapja. - Most már végre tudod hajtani a küldetésünket.
- Biztos vagy benne, hogy Voldemort nem fog felismerni? - kérdezte bizonytalanul.
Charlus mosolyogva megcsóválta a fejét, majd így folytatta:
- Az ördögvilla mellé szükséged lesz egy patrónusra is. A szüleid révén őzsutával fogsz rendelkezni, de tőlem kecskebakot kapsz - mondta, és saját pálcájának segítségével átadta a patrónusát Harrynek.
Harry összegörnyedt a fájdalomtól, ahogy a patrónus átjárta a testét. Önkéntelenül a fejéhez kapott, és érezte, hogy a homlokából két kecskeszarv nőtt ki. Piros vér csorgott végig az arcán, ahogy a szarvak kitüremkedtek a fejéből. A vér elől a haját is bemocskolta és feketére festette. Szemei vörös színűre változtak és ujjaiból éles, fekete karmok álltak ki. Miután elmúlt a fájdalma Charlus e szavakkal bocsátotta útjára:
- Legyen a neved mostantól Jedusor. A szarvakkal és az ördögvillával senki nem fog rád ismerni. A kiléted azonban mindaddig titokban kell, hogy maradjon Voldemort fiának anyja előtt, amíg 1980-ban meg nem születsz. Menj, és keresd meg azt a lányt!
Harry Jedusorként szorosan megmarkolta az ördögvillát és útnak indult, hogy megtalálja Voldemort kiválasztottját.