27. Fejezet - Harry Potter Fansite

27. fejezet

Wulfric Grindelwald

1270 nyarán Albert Mush, a Legendás Lények Gondozása tanárt nagy büszkeség töltötte, miután szeretett unokahúga, Sophia sikeresen és várakozáson felüli vizsgaeredménnyel befejezte tanulmányait a Roxfortban. Edessa Sakndenberg elégedett volt a teljesítményével, ezért javasolta neki, hogy vállaljon tanítást az iskolában. Sophie nem akarta az aurori hivatást választani, így örömmel elfogadta az igazgatónő nagylelkű ajánlatát. Albert örült volna, ha a lányból tanárnő lesz, hiszen szót értett a diákokkal, és kellő pedagógiai érzékkel rendelkezett. Sophie a nyári szünet előtt tartott összesen tizenöt órát az első és másodéves tanulóknak, akik minden óráját szívesen hallgatták. Egy alkalommal nagybátyja tantárgyáról, a legendás lényekről tartott előadást, amely a sárkányokról szólt. Huszonkét diák ült az óráján, akik érdeklődve és figyelmesen hallgatták Sophia beszédét, miközben kérdéseket tettek fel neki. A fiatal boszorkány köszöntötte a mágustanoncokat, akik hangos kiáltásokkal üdvözölték új tanárnőjüket.

- Nagyon sok szeretettel üdvözlöm mindnyájatokat az első Legendás Lények Gondozása óránkon. Ma Albert Mush professzor úr tantárgyáról fogok nektek beszélni, hogy megismerkedhessetek a mágikus teremtményekkel, amelyek rejtőzködve élnek a varázsvilágban. Mivel csupán negyvenöt perc áll rendelkezésünkre, ma csak a sárkányokról szeretnék beszélni, ugyanis ezek jelentik számunkra a legnagyobb varázserőforrásokat. Elsőként szeretném megkérdezni, hogy tudjátok-e, hány sárkányfajtát ismerünk?

- Tíz sárkányfaj él szerte a varázsvilágban - felelte az egyik jelentkező kislány.

- Helyesen válaszoltál, Elisabeth - mosolygott rá Sophia kedvesen. - A legismertebb közülük a Hebridai Feketesárkány, amelynek számos példánya a romániai sárkányrezervátumban él. Ez a fajta rendkívül agresszív és vad természetű, ezért különös védelmet igényel, amelyet a MacFusty vadőr máguscsalád lát el.

Egy másik diák feltette a kezét.

- Mush professzor - szólalt meg a kisfiú élénk, tágra nyílott szemekkel -, a sárkányokra milyen mágusok vigyáznak? Ők is itt tanítanak az iskolában?

- A sárkányok gondozását úgynevezett exterminátor-varázslók végzik. Az ő feladatuk befogni, védelem alá helyezni és tanulmányozni a sárkányfajokat. Egy elengedhetetlen, komoly cél érdekében vasketrecekben szállítják a sárkányokat egy kijelölt helyre. Ilyen művelet végrehajtására ad okot például a Legendás Lények Gondozása tárgy tanítása is, hogy ne csak elméletben, de a gyakorlatban is megismerhessétek őket. Ennek érdekében két évvel ezelőtt, Mrs. Sakndenberg igazgatónő sárkányokat hozatott Románia legnagyobb és leghíresebb sárkányrezervátumából. Ám, ezen kívül számos más célra is fel szokták használni ezeket a mágikus bestiákat - mondta, majd meleg hangon ezt felelte diákjának:

- Örülök, hogy feltetted ezt a kérdést, Emerencius. Valóban komoly és fontos kérdés volt a legendás lényekkel foglalkozó hivatás, és azon belül is a különféle munkálatok bemutatása.

Az élelmes kisfiú megköszönte Sophia válaszát, s végül egy leghátul ülő kislány tett fel egy kérdést.

- A legendás lényekkel szoktak olyasmit tenni, amit megtiltanak a Varázslótanácsban?

- Ilyesmiről még nemigen hallottam, de vannak mágikus lények, amelyek olyan különleges varázserővel és képességekkel rendelkeznek, hogy bizonyos mágusok önös érdekből fel akarják használni őket a saját céljaikhoz. Ezt legtöbbször elítéli a varázslótársadalom, de a Tanács részéről alapos kivizsgálás kell, hogy bebizonyítsanak egy varázsbűn cselekményt. A varázsbűn üldözésről a felső évfolyamokban fogtok tanulni mágiatörténelemből. Köszönöm a kérdésedet, Rozália.

Sophie ezt követően röviden beszélt a golden snidgetről is. Igaz, nem említette meg Barberus Brutte ténykedését. Úgy gondolta, ezt nem lenne helyes tudtára adnia a növendékeknek. Az óra végén minden diáknak átadott egy csokibékát, s felballagott Edessához az irodába, aki őszinte elismeréssel dicsérte meg a munkáját.

A nyári szünet elején a kviddics-liga újabb mérkőzést szervezett Arjeplogba, ahova meghívták a Falmouth Falcons és a Khanjar csapatot. Az arab játékosok vezetője, Lámpás azt akarta, hogy csapata a saját, keleti szokásaik szerint játsszon a mérkőzésen. Barberus Brutte azonban ragaszkodott az európai játékrendszerhez, ezért nem engedett Lámpás követeléseinek. Levélben közölte vele, hogy ha az afgán csapat nem hajlandó elfogadni a Varázslótanács által előírt kviddics-szabályzatot, akkor a versenyen való részvételük visszautasításra kerül. Lámpás erre megbízta övéit, hogy tudakolják meg, mi Brutte legvégső szándéka, ugyanis azt remélte, hogy lesz valaki, aki esetleg szót emel a Tanácsban az érdekükben.

Időközben Llewellyn felkészítette tanítványát, Joszit, a Rabnott családdal való leszámolásra. Fél év alatt megtanított neki minden átkot és sötét praktikát, amiket csak ismertek az európai varázslók. Joszi a saját pálcáját használta a varázsláshoz, amelyet a rezervátumban kapott a szüleitől. Arra azonban nem volt alkalmas, hogy erősebb varázserőket is kifejtsen vele, így mentora elküldte őt az Abszol útra, hogy szerezzen magának egy jobb pálcát. Joszi számára már nem volt ismeretlen Anglia leghíresebb varázsutcája, s hamarosan felkereste az ottani pálcakészítő boltját. Akkoriban Egy Wulfric Grindelwald nevű mágus készített különleges pálcákat, s e mellett árult mások által készült varázsbotokat is. Joszi nagy büszkén belépett a boltjába, és így szólt hozzá:

- Jó napot! - köszönt harsányan. - Pálcára lenne szükségem. Idén szeptembertől a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola növendéke leszek, ezért kellene egy jó erősségű pálca a mágia gyakorlásához.

- Pálca ügyben jó helyen jársz, pajtás - válaszolta kicsit meglepődve. - Kvibli vagy?

- Exterminátor-mágus vagyok - felelte, és felkönyökölt a pultra. - Vadőrként dolgozom egy romániai sárkányrezervátumban.

- Akkor van pálcád, igaz?

Joszi a kabátja zsebébe nyúlt, és elővette ütött-kopott varázspálcáját. Wulfric alaposan megvizsgálta a megviselt pálcát, majd így válaszolt:

- Ezzel a pálcával már az első párbajszakkör vizsgán megbuknál. Lehetetlen elsütni vele egy erősebb varázslatot. Sőt! Átokszórásra teljes mértékben alkalmatlan.

- Tudnál ajánlani nekem egy masszív és kiváló erősségű pálcát? - kérdezte izgatottan.

- Van repülő seprűd? Mr. Lochrintól hallottam, hogy egy pénzes zsák mágus tavaly megvette tőle a Kőris seprűt.

- Én voltam az - felelte hamisan elmosolyodva.

- Ez esetben tudok neked ajánlani egy kőrisfából készült pálcát. Egyetlen darab van belőle. Idáig még senkinek nem kínáltam fel, ezért érdemes lenne kipróbálnod. Ha szerencséd van, akkor a pálca téged választott gazdájának.

- A pálca választ ki engem? - kérdezte Joszi csodálkozva. - Azt hittem, hogy a mágus dönti el, melyik pálca lenne a legmegfelelőbb számára.

- Nem. A pálcán múlik, hogy ki kapja meg - mondta Wulfric, miközben felmászott egy létrára, s levett az egyik felső polcról egy karton dobozt.

Joszi felnyitotta a pultra tett sötétzöld dobozt, és kivett belőle egy tökéletes állapotban levő varázspálcát. Merev és törhetetlen volt, akár egy acélrúd. A hosszúsága tizenhat és fél hüvelyk volt. Látszott rajta, hogy egy kiváló tehetséggel megáldott mágus készítette. Ügyes kezek faragták ki, és alkották meg a kőrisfa pálcát. Joszi ámulva tapogatta ujjaival, mire Wulfric így szólt hozzá:

- Hallottál róla, hogy a pálcákban magok rejlenek? Ezek adják a pálca fizikai erősségét, hogy a mágikus erők kibocsájtásakor kibírják a rájuk nehezedő energianyomást. Máskülönben minden egyes varázslás alkalmával darabokra törnének szét a pálcák.

- Milyen mag van a belsejében? - érdeklődött kíváncsian.

- Golden snidget toll. Ez a madár ugyanolyan erős, mint a főnix. A snidget tollnak köszönhetően a kőris pálca rendkívül gyorsan küldi rá a varázslatot a kijelölt célpontra. Tessék! Suhints vele egyet!

Joszi fogta a pálcát és suhintott vele. A kőris pálca halovány sárgán világítani kezdett. Mr. Grindelwald meggratulálta a sikerét, mondván, hogy a pálca elfogadta őt gazdájának. Joszi nem akarta elhinni, hogy ekkora szerencséje van. Először megkaparintotta a Kőris seprűt, most pedig a kőrisfa pálca is az övé lett, amelynek magja egy golden snidget madár aranytolla. Újonnan szerzett pálcájának segítségével biztosan sikerülni fog kiirtani a Rabnott családot, s visszaszerezni tőlük a milliókat érő, szárnyas jószágot.

- Ki készítette a kőris pálcát? - kérdezte Wulfrictól.

- Egy Mordekaius nevű mágus. A Roxfort megalapításakor rengeteg pálca tőle származott. Ő a saját keze munkája által temérdek varázseszközt hozott létre, köztük halál ereklyéket és egyéb mágikus fegyvereket. Ma is készít pálcákat, mint ahogy a kőris pálcát is nemrég alkotta. Az ő pálcái mindig kiváló minőségűek, és határtalan erejük van. Néha el szokott látogatni ide a boltba.

- Egyszer szívesen találkoznék vele. Remélem, egy nap összehoz a sors ezzel a mágussal - mosolygott Joszi, és kifizette a pálcája árát Wulfricnak.

Pár nappal később Indigna felszólítást kapott Brutte elnöktől, hogyha rövid időn belül nem fizeti ki a tíz galleon bírságot, akkor elveszik tőle a házát, és az utcára fog kerülni a családjával együtt. A fenyegető üzenet után Indigna úgy döntött, hogy személyesen megy el a Varázslótanácsba, és a szeme közé néz Bruttenak. Férje és lánya aggódva búcsúztak el tőle, s remélték, hogy sikerül meggyőznie a Tanács elnökét, hogy engedje el a büntetést. Nem tartoztak a módos varázslók közé, és minden nap a fogukhoz verték a garast. A házat Madam Rabnott férjura, Stephen építtette, amikor Godric’s Hollowba költöztek Aberdeenből. Izabellával együtt nevetségesnek vélték, hogy egy ártalmatlan, mágikus madár miatt a Tanács elnöke, aki híres volt erkölcstelenségéről, kirótt rájuk egy kifizethetetlen mennyiségű galleont, és ki akarja lakoltatni őket. Ilyen kegyetlenségre csak Barberus Brutte képes.

- Le kéne már váltani azt a szélhámos gazembert - szokta néha mondani Stephen a nejének meg a lányának, amikor Brutte elnökről olvas híreket a Reggeli Prófétában.

Miután Indigna útnak indult Godric’s Hollowból, Izabella levelet kapott Alberttől, hogy az esküvőjük napját július elejére szeretné kitűzni, ha ő is egyetért vele. A nő válaszként arra kérte vőlegényét, hogy az esküvő napja július 23-a legyen, az 1269-es kviddicsmérkőzés napja. Ezt a napot azért választotta, hogy Sophia megvigasztalódjon, és ne érezze azt, hogy Indigna miatt nem lehetett a Roxfortban együtt azzal, akit szeretett. Izabella azt remélte, ha ezen a napon köt házasságot Alberttel, akkor Sophie végre felvidul lelkileg, és örömmel vállalja fel tanári hivatását Edessa Sakndenberg mágusintézményében.

Egy este vacsora után Izabella nekiállt elmosogatni a tányérokat, míg apja rendet rakott a ház pincéjében. Stephen felesége oldalán nemcsak varázsló volt, hanem mesterien értett a mágikus erővel rendelkező járművek készítéséhez. Hagrid az ő motorját kapta, miután a Mágiaügyi Minisztérium muzeális épületnek nyilvánította a Rabnott házat. Éppen a szerszámokat rámolta egy faládába, amikor kitörték a hátsó ajtót, s egy ismeretlen behatoló lopakodva settenkedett a sötét pincében. Stephen a zajra előkapta pálcáját, és lassan közeledett a támadó irányába. A régi bútorok között senkit sem látott, csak a behatoló lépteinek neszét hallotta, aki elbújt az egyik szekrényajtó mögé a sarokban.

- Bújj elő, te gazember! Gyerünk, mutasd magad! Nem mondom még egyszer! - szólt fenyegetően, bár kezei remegtek az ijedségtől.

Hirtelen előugrott egy sötét alak az ódon szekrény mögül, és pálcáját az idős férfira szegezte. Mr. Rabnott nem látta az arcát, így képtelen volt beazonosítani. Az idegen kárörvendve felkacagott, majd suttogó hangon így szólt:

- Hol van a golden snidget? Áruld el, vénember! - sziszegte gyűlölködve.

- Akárki is maga, tűnjön el a házamból, különben megkeserüli! - vágott vissza Stephen, miközben közelebb lépett.

- Rendben. Akkor majd segít nekem a lányod! - morogta, s ráküldte a mágusra a gyilkos átkot, aki azonnal a földre rogyott, és szörnyet halt.

Joszi átlépte a holttestet, és fölsétált az emeletre. Izabella nem hallotta a pincében történteket, de gyanússá vált neki a nyitott pince ajtó. Édesapja soha nem hagyja maga után nyitva az ajtót, ezért tartott tőle, hogy valami baj érte. Évek óta többször előfordult, hogy Stephen megroggyant a meredek lépcsőn, és elesett a padlón. Lánya azt gyanította, hogy most is ez történhetett vele. Fogott egy gyertyát, és leballagott a sötét, hűvös pincébe. Az ajtóhoz érve édesapját szólongatta.

- Édesapám. Merre van, édesapám? Kérem, válaszoljon! - hívogatta egyre rémültebben, s ekkor meglátta apja vérben ázott holttestét a széttört bútordarabok között.

- Édesapám! - kiáltotta, s kétségbeesetten odarohant hozzá.

A következő pillanatban egy véres tőrt emeltek a torkához, majd egy erős kéz megragadta a fejét baloldalról és maga felé fordította. Izabella tekintete egy kegyetlen, gyilkos szempárral találkozott, s támadója vigyorogva így szólt:

- Anyád nem számított az érkezésemre, igaz? - suttogta lihegve, és magához szorította a nő fejét. - Az apádat már kicsináltam, és könnyen meg tudlak ölni téged is, ha nem mondod el, hol van az aranymadár.

- Ki maga, és mit akar tőlünk?! Miért ölte meg az apámat?! - nyögte Izabella zihálva, s próbált valami eszköz után nyúlni.

- Válaszolj a feltett kérdésemre, te pimasz boszorkány! - folytatta Joszi, és torkához nyomta a kést. - Áruld el, hol van a golden snidget?!

- Mocskos állatkínzó! - ordította, s egy gyors kézmozdulattal fejbe vágta Joszit egy rozsdás vasalóval.

Joszi a fejéhez kapva elfeküdt a padlón, és Izabella fejvesztve rohant ki a pincéből. Egyenesen a felső emeleti hálószobába rontott. Felkapta a kalitkát az ablaknál lévő asztalról, és kivette belőle a piciny madárkát, amely megérezve a veszélyt, rémülten csipogni kezdett. Izabella reszketve kitárta az ablakot, és ezt kiáltozta:

- Repülj! Repülj! Menekülj innen, madárkám! - azzal széttárta tenyerét, és a golden snidget heves szárnycsapásokkal kiröppent az ablakon.

Izabella megkönnyebbülten felsóhajtott. Ám hirtelen éles fájdalom nyílalt a gerincébe. Menten elvágódott a földön, és látta Joszi falra kivetült árnyékát, amely többször beledöfött a nő hátába a késsel. A barna falat perceken belül pirosra festette a vér. Izabella végül kilehelte lelkét. Gyilkosa dolga végeztével visszacsalta kőris pálcájával a madarat. A golden snidget a markába szállt, s Joszi dühödten ökölbe szorította vértől mocskos kezét. A szegény kis állat erőtlenül mozgatta szárnyacskáit az ujjai között, és egyre gyöngébb hangon csipogott, ahogy az erős férfikéz szorongatta őt. Joszi egy percig tétovázott, hogy összeroppantsa-e a madarat, vagy tegyen egy próbát Brutte elnöknél, hátha kifizeti neki az ígért jutalmat. Végül az utóbbi lehetőség mellett döntött, remélve, hogy kap még egy esélyt a Roxfortba való bejutáshoz. Fogta a snidgetet, bedugta kabátja zsebébe, aztán előhúzta a magával hozott varázstokból Kőris seprűjét, és nekivágott az éjszakának. Őrült mentora, Llewellyn, utána küldte tépett tollazatú baglyát, amely száguldás közben utolérte a Zsebpiszok közben. Joszi kíváncsian kibontotta a levelet, amelyben ez az üzenet állt:

Kedves Joszi!

Köszönöm, hogy a tanítványommá szegődtél, és elvégezted a munkád. Megtetted az első lépést a sötétség útja felé, amely elvezet a fekete mágia uralta varázsvilág feletti hatalomhoz. Tudhatod, milyen büszke vagyok rád, azért amit tettél, de ne feledd! Egy sötét mágus legyen erős, hogy sikert arasson ott, ahol én nem voltam képes rá, ezért ne hazudj nekem soha! S, akkor tiéd a dicsőség, és enyém a bosszú, ahogy megegyeztünk. Tudod jól, mire célzok. Jó tanulást és kviddics játékot, ifjú barátom!
Durrbele Dai Llewellyn