28. fejezet
Exterminátor-mágus a Mardekár-házban
A Rabnott házban történt tragédia után Joszi elment a Varázslótanácsba, hogy megkapja az ígért pénzjutalmat Brutte-től. Az elnök éppen ebédszünetet tartott, ezért a nem várt vendégnek a titkárságon kellett várakoznia. Joszi vidám hangulatban bekopogott az irodába. Elfrida Clagg nyitott neki ajtót.
- Mit óhajt, uram? - kérdezte kimérten.
- Mr. Brutte elnök úrhoz jöttem egy rendkívül fontos ügyben - felelte nyájasan. - A tavalyi kviddicsmérkőzésen százötven galleon jutalmat ígért annak a fogónak, akinek sikerül elkapnia a golden snidgetet. Gondolom, emlékszik rá, hogy két évvel ezelőtt a Roxfortban Edessa Sakndenberg igazgatónő beajánlott engem a Ballycastle Bats csapatba. A kviddics-liga egyik vezetője, Zacharias Mumps alkalmasnak talált, és elfogadta a jelentkezésemet.
- A kopparbergi bajnokságot lefújták, miután Barberus Brutte konfliktusba keveredett az egyik nézővel a snidget miatt - felelte Elfrida.
- Nálam van a madár, és szeretném átadni az elnök úrnak. Tudom, hogy a meccsen kívül fogtam el, de az én szüleim szerezték be a versenyhez az aranymadarat.
- Nézze, Mr. …!
- Joszi MacFusty - igazította ki. - Kérem, engedje meg, hogy beszélhessek az elnök úrral!
- Jöjjön be! Mr. Brutte nemsokára visszajön, mivel pont ebédel - mondta, s behívta Joszit az irodába.
- Várjon rá türelemmel! - tette hozzá, majd visszasétált az íróasztalához.
- Köszönöm, kisasszony - mosolygott hamisan, miközben kényelmesen hátradőlt a fotelban.
Tíz perc várakozás után megjelent Barberus az ajtóban. Meglepődve nézte Joszit, aki harsányan köszönt neki.
- Szép jó napot kívánok, elnök úr! - pattant fel a fotelból, s feléje sétált.
- Maga mit keres itt? Nem hívtam a Tanácsba - válaszolta bosszúsan.
- Azért jöttem, hogy átadjam a golden snidgetet, amit az édesapám személyesen vitt el önnek a kopparbergi mérkőzés előtt. Ön az én szüleimet, Chad és Moira MacFustyt bízta meg az aranymadár beszerzésével.
- Maga a MacFusty vadőr házaspár fia? - kérdezte meglepetten.
- Igen. A szüleimmel együtt nemcsak vadőr, hanem exterminátor-mágus is vagyok.
- Remélem, tudja, hogy Madam Rabnott meghiúsította a snidgetvadászatot, megakadályozva ezzel, hogy bármelyik csapat fogója győzzön.
- Én visszaszereztem attól a boszorkánytól a madarat - mondta, s azzal elővette a varázstokból a remegő kis állatot.
- Biztos, hogy ez az a madár? - nézett rá Barberus gyanakodva.
- A nyakába egy bilétát helyeztek, rajta a Rabnott család névjegyével.
Barberus átvette Joszitól a snidgetet, és alaposan szemügyre vette. A nyakában megtalálta a bilétát, de csodálkozva vette észre, hogy az aranytollazaton néhol véres foltok vannak.
- Mitől véresek a tollai? - kérdezte.
- Megsérült, amikor kivettem a kalitkából - felelte.
- Mr. MacFusty, a következő a helyzet. A golden snidgetet a kviddicsmérkőzésen kívül szerezte meg, de mivel a szüleitől származik, megadom önnek a madárért járó százötven galleont.
- Ez igazán nagylelkű öntől, uram - mosolyodott el, s már dörzsölte is a markát az áhított pénzösszegért.
Mr. Brutte leült a dolgozóasztalához, és kivett egy széfkulcsot az egyik fiókból. A fényes kulccsal odalépett az iroda sarkában lévő kartotékszekrényhez, ahonnét kivett egy kisebb dobozt. Letette az asztalra, felnyitotta, és kivett belőle egy nagy adag papírpénzt, meg egy erszényre való fémgalleont. Az egészet odacsúsztatta Joszi elé, majd így szólt:
- Itt a teljes összeg. Mind a százötven galleon. Számolja meg!
- Köszönöm, de az összeg ellenőrzése nélkül is elhiszem, hogy becsülettel fizette ki a jutalmat, Mr. Brutte - válaszolta, és gyorsan besöpörte a pénzkupacot a varázstokjába.
A madárért nyúlt, hogy átadja Barberusnak, de az így felelt:
- Tartsa meg! Azért szereztettem be a golden snidgetet, hogy a győztes fogóé legyen.
Joszi jelentőségteljesen bólintott.
- Mihez akar kezdeni a pénzzel, Mr. MacFusty? - érdeklődött az elnök.
- A szüleimen szeretnék segíteni. A főnökünk nem fizet igazságosan az áldozatos munkánkért. A százötven galleon számunkra egy mentőöv, ezért még egyszer köszönök mindent, uram - mondta, s kezet fogott Brutteval.
Büszkén hagyta el Barberus irodáját, és a könnyen szerzett pénzzel rögvest hazaröpült Kőris seprűjén a sárkányrezervátumba.
Miután Joszi távozott, Barberus magához hívatta Cyprian Youdlet, hogy aláírja a téli kviddicsmérkőzésre meghívott csapatok elfogadását igazoló nyilatkozatot, amelyet decemberben Arjeplogban fognak megrendezni. A meccsre a Khanjar csapat helyett a Hollyhead Harpiest választották a Falmouth Falcons ellenfeléül. Barberus végül visszamondta Lámpás játékosainak a meghívását, a varázs sportjáték hagyományaival és szokásaival kapcsolatos konfliktusuk miatt. Cyprian az elnök akaratának eleget téve aláírta a nyilatkozatról szóló dokumentumot, amelyről aznap tájékoztatták a kviddics-liga vezetőségét. A megbeszélést követően Elfrida hozzálátott a papírmunkákhoz és egyéb ügyintéznivalókhoz. A szobában senki nem vette észre az egyik dísznövény cserepe mellett rejtőzködő majmocskát, amely a történtek után észrevétlenül kiosont, és felugrott az épület előtt lebegő varázsszőnyegre. Nyílsebesen elszáguldott a messzi Afganisztánba, amelynek végeláthatatlan sivatagában a kviddics versenyről kitiltott Khanjar csapat játékosai és Lámpás egyéb követői várták az érkezését. A kismajom a puha homokon makogva odamászott gazdájához, aki egy szépen megmunkált szőnyegen heverészve már a távolból intett neki.
- Gyere ide, kis barátom! Bújj csak ide hozzám! - hívogatta cuppogva, mire a majom megállt a fejénél.
- Mi hírt hoztál nekünk az ocsmány kvibli Tanácsából? Súgd meg a fülembe, hogy köztünk maradjon.
A majmocska gazdája füléhez hajolva csöndesen makogott, miközben az bólogatott a hangjára.
- Tudtam, hogy ez a Barberus Brutte nem kóser - morogta az arab gyűlölködve, aztán megsimogatta a kismajmot. - Ügyes voltál, Tullijali!
Azzal felkelt a szőnyegről, s összehívta társait, akik egy közeli sátornál tartózkodtak. A sátor előtt Ázíz várakozott, miközben vezérük, Lámpás kardjait élezte.
- Mi történt, Rízwán? - kérdezte érdeklődve. - A Tanács elnöke hogyan döntött?
- Megtagadta tőlünk a kviddicsmérkőzésen való részvételt - válaszolta megvetően. - Teszünk róla, hogy a szándékát a közeljövőben megváltoztassa.
- Mit akarsz tenni?
Rízwán nem felelt, hanem kihívta a sátorban pihenő Musztafát.
- Éleztesd meg a kardodat Ázízzal, mert hamarosan útra kelünk!
- Csodás! - mosolyodott el a cimborája. - Kit akarsz lefejezni?
- A kviddics játékvezetőt - felelte kimérten, miközben Ázíz átadott neki egy újonnan élezett tőrt.
Rízwán betért egy közeli szentélybe, ahová két társa követte őt. Odabent a lámpásokban sárga lángocskák világítottak, amelyek köré éles tőröket és kardokat helyeztek.
- Ázíz! - fordult Rízwán az egyikhez, aztán a másikhoz. - Musztafa! Feleljetek nekem!
A szentély végében levő lámpáshoz sétálva ezt kérdezte:
- Hogyan kell semmissé tenni egy aláírt kviddics szerződést?
Musztafa fejcsóválva jelezte, hogy nem tud választ adni a kérdésére. Ázíz rövid töprengés után így válaszolt:
- A kviddicsmérkőzésre meghívott csapatokat nem lehet visszamondani, ha a rájuk vonatkozó szerződést aláírta a kviddöntnök.
- Okos válasz! Ebben az esetben a döntést csak egy módon lehet megváltoztatni - bólintott Rízwán, és kezébe vette a lámpás elé helyezett kardot, amely hold formájú volt, a hegyén egy csillaggal. - Ennek érdekében halottá kell tenni azt a gazembert!
Musztafa és Ázíz gonoszan összemosolyogtak. Amikor visszatértek a sátrukhoz, Muhsin várta be őket, s kérdőre vonta Rízwánt.
- Hová készülsz Abdul kardjával? Tudtommal, kizárólag neki van joga elvinni azt a szentélyből. Ki adott rá engedélyt, hogy a tájékoztatása nélkül hozzányúlj a legerősebb fegyverünkhöz?!
- A Varázslótanács elnöke megsértette őt azzal, hogy nem tartotta tiszteletben a szokásainkat, és nem tett eleget a kérésének. Bosszút állok érte és a becsületünkért - mondta félvállról, s felpattant Tullijalival a repülő szőnyegére.
- Téged soha nem bízna meg Abdul egy ilyen feladattal, Rízwán! - üvöltött Muhsin.
- Majd én megbízom magam! - vágott vissza megvetően, majd a kardot a Nap felé emelve így kiáltott fel:
- Aki velem van, kövessen! Aki ellenem van, az kard által vesszen a sivatagban!
Parancsoló szavaira Musztafa és Ázíz szőnyegre pattantak, és követték őt Angliába. Muhsin kivételével velük tartott még az egész Khanjar csapat, és még néhány arab harcos. Vezérük tudtán kívül az ártatlan kviddicsbíró, Cyprian Youdle ellen készültek merényletet elkövetni, holott nem tőle függött, hogy Lámpás, vagyis Abdul játékosai részt vehetnek-e a mérkőzésen.
Ez alatt Joszi türelemmel várta a napot, amikor csatlakozni fog a Roxfort növendékei közé. Szeretett volna minél előbb kikerülni a rezervátumból, hogy végre szabadon gyakorolhassa a fekete mágiát. Llewellyn ugyan megtanította neki a Főbenjáró átkokat, meg néhány erős varázslatot, például a sectumsempra-t. Ám ezek kevesek voltak, ahhoz, hogy igazi sötét mágus váljon belőle. A Roxfortban viszont tálcán kínálkozott neki a lehetőség, hogy tökéletesen elsajátítsa a tiltott, mágikus erőket. Egy nap kora délután kiballagott a sárkányketrecekhez, hogy unalmában elszórakozzon a vérszomjas bestiákkal. Meglátogatta kedvencét, egy Perúi Viperafogú sárkányt, amelynek az Ádáz nevet adta. Ez a kurta szarvú, rézvörös pikkelyű, szárnyas hüllő visítva rohant neki a rácsnak, és fejét a szűk rácsok közé nyomta, amint meglátta közeledni gazdáját. Joszi büszkén mosolyogva megsimogatta a sárkány fejét, majd adott neki egy frissen levágott kecskegidát. Ádáz mohón elfogyasztotta az ízletes csemegét, s végül elégedetten megnyalta a száját.
- Viselkedj jól, kincsem - szólt Joszi kedvesen, s továbbsétált a következő ketrechez.
A második házi kedvence Ördögszarv volt, egy Romániai Hosszúszarvú sárkány. Ez a fajta volt a rezervátum legfontosabb példánya, ezért az exterminátorok különös gondot fordítottak a védelmére. Joszi a ketrechez lépve üdvözölte Ördögszarvat, aki farkaséhesen loholt oda, hogy enni kapjon. Nagylelkű gazdája egy szarvasmarhamájjal lepte meg, amin nyál csorgatva elcsámcsogott. Közben a rezervátum vaskapuját kitárták két régen látott ismerős előtt. Egy középidős mágus jött be, szárnyas lovon ülve egy földöntúli szépségű, fiatal hajadonnal. Zálmán Rubin volt az, Joszi szüleinek régi, jó barátja. Zálmán külsősként dolgozott a sárkányrezervátumban, de a családjával Yorkshire-ben élt. Ifjú lánya, Hanna apját elkísérve jött látogatóba, mivel kisgyermekkora óta nem látta MacFustyékat. Joszival életében egyszer találkozott, amikor a szülei meghívták Chadot és Moirát Yorkshire-be egy kínai sárkánykarneválra. A fiú akkor nyolcéves volt, Hanna pedig öt, s csupán az maradt meg Josziról emlékül, hogy az egész rendezvény alatt állandóan játszott a hosszú hajfürtjeivel. A lány most is derékig érő hajat viselt. Csodálni való, sötétbarna, hullámos, göndör hajfürtjei gondosan fésülve a kebleire hullottak, amely még inkább kiemelte bájos arcvonásait és csinos alkatát. Egy gyönyörű szép unikornis hátán baktatott be a kapun. Rubinék a MacFusty családdal ellentétben a repülő patásokért és a lótestű madarakért rajongtak. Joszi már messziről integetett nekik, s elébük sietett.
- Üdvözöllek titeket a rezervátumban! Örülünk, hogy eljöttetek - köszönt nekik udvariasan.
- Szervusz, Joszi - köszönt vissza Zálmán. - Emlékszel még Hannára? Kicsi gyerekek voltatok még, amikor utoljára láttátok egymást. Sok év telt el azóta, hogy a szüleiddel összehoztunk titeket.
- Szia - köszönt neki a lány ellenállhatatlan mosollyal az arcán -, én emlékszem rá, milyen voltál kisfiúként.
- Én is tisztán emlékszem rád, Hanna - mondta barátságosan, és segített leszállni az egyszarvúról.
- A szüleid itthon vannak? - érdeklődött Zálmán.
- Igen, és Hamish bácsikám még a héten eljön hozzánk Mathilddal Míkonoszból.
- Gondolom, az unokanővéred nem viszi tovább a családi vállalkozást - jegyezte meg a férfi kicsit szúrósan.
- Szereti a mágikus bestiákat, de inkább a kviddics érdekli. Folyton arra vágyik, hogy kimehessen egy mérkőzésre.
- Nos, ez nem is olyan rossz ötlet - mosolygott Zálmán. - Hannát pedig a mugli dolgok érdeklik igazán, amit tiszteletben is tartok nála, hiszen már felnőtt nővé serdült.
A lány helyeslően bólintott apjára nézve, aztán Joszi bevezette a jószágokat a kunyhójuk melletti istállóba. Megbízta szülei egyik szolgáját, hogy lássa el őket, ő pedig bekísérte vendégeiket a kényelmes kis házba. Chad nagy örömmel fogadta Zálmánt, akivel kerek egy éve nem találkozott, csak néha üzengettek egymásnak. Moira viszont annak örült a legjobban, hogy fia a gyerekkori barátságon túl komolyabb érdeklődést mutat Hanna irányába, akinek szépsége irigylésre méltó volt. A lánynak szintén tetszett a MacFusty pár fia, és sokat beszélgetett vele a délután folyamán. Vacsoratájban megérkezett Hamish a lányával, Mathilddal, s meséltek Rubinéknak a görögországi útjukról, az egzotikus Míkonosz szigetéről. Hamish vágya volt, hogy egyszer foglyul ejtsen egy kimérát, de amíg a rezervátum igazgatója, Muldoon nem ad engedélyt a sárkányoknál is veszedelmesebb lények tartására, ezt a tervét kénytelen félretenni. Éjfél körül Joszi és Hanna elmentek kettesben sétálni a rezervátum kertjébe. A mágikus lények ketreceit Lumos varázslattal megbűvölt lámpák világították meg. Éjjel a sárkányok még félelmetesebbnek, és vadabbnak tűntek, mint nappal, de nagyobb öröm volt nézni őket. A Rubin lány nem sokat tudott a szárnyas hüllőkről, ezért kíváncsian hallgatta Joszi beszámolóját a különböző sárkányfajtákról. Séta közben Joszi egyszer csak megállította bájos beszélgetőpartnerét, és a következőket mondta:
- Volna kedved egy kis kiránduláshoz? Elvihetnélek a seprűmön valahová - ajánlkozott nagylelkűen.
- Jól hangzik - felelte Hanna, kedvet kapva a kalandozáshoz. - Már nagyon régen nem ültem seprűn.
- Ha szeretnéd, sárkányon is utazhatunk. Úgy még izgalmasabb lenne.
- Őszintén szólva, nem rajongok a sárkányokért, de egy hippogriff hátára szívesen felülnék. Tudom, hogy te nagyon szereted a vérszomjas varázslényeket, és ígérem, hogy legközelebb veled tartok a hosszú utazásra egy tűzokádó fenevad társaságában.
- Ezt örömmel hallom, ugyanis azt terveztem, hogy Vaskarom vagy Ezüstpenge segítségével repülünk el egy csodálatos szigetre, amely különlegesebb Míkonosznál is.
- El akarsz csábítani? - nézett a szemébe Hanna kacéran, s ez Joszit annál jobban izgalomba hozta.
- Nincs hozzá fogható, ahol én jártam. Amikor először használtam az Abszol úton vásárolt seprűmet, olyan helyre csöppentem, amely egy életre magával ragadott. Szeretném neked megmutatni.
- Köszönöm, hogy megosztod velem az élményeidet, Joszi - mondta barátságosan, és megsimogatta a fiú fekete, selymes, hullámos, göndör haját.
- A rezervátum legszebb hippogriffje csak a hívásodra vár, és megengedi, hogy a hátán utazhassál. Csibefüttynek hívják. Tőlem kapta a nevét, mint minden más bestia.
- Szép neveket adsz a kedvenceidnek - nevetett Hanna, majd odahajolt Joszihoz, és a fülébe súgott:
- Titokban menjünk, hogy apám ne tudjon róla.
- Mit fogsz neki mondani, ha mégis rájön, hogy velem töltötted az éjszakát?
- Majd valahogy kimagyarázom - felelte mosolyogva, s gavalléros udvarlója kíséretében felpattant a hófehér tollazatú hippogriffre, amely elröpült utasaival egy távoli, titokzatos szigetre.
A sötét éjszakában hippogriff háton száguldozva hamarosan megérkeztek a Joszi által említett szigetre. A háborgó tengerben egy lakatlan, dús növényzettel borított szárazföld felett repültek, s Csibefütty a vad szélben óvatosan leszállt velük a partra. Amint földet ért, Joszi és Hanna ámulva néztek körül a kísérteties helyen, ahol rajtuk kívül senki sem tartózkodott.
- Csodálatosan szép ez a sziget - mondta a lány, és szeretettel megölelte barátját. - Örülök, hogy elhoztál ide.
- Valóban gyönyörű - vélte Joszi, miközben kézen fogva bóklásztak a zöld, indás növények és a terebélyes lombkoronájú fák között.
A furcsa sziget csakugyan egyedi szépséggel rendelkezett, ahová azelőtt soha nem tették a lábukat mágusok. Az egész terepen érezhető volt a dementorok hatalmas ereje, amik jelenleg nem ólálkodtak a közelben, de a mágikus hatalmuk uralta a térséget. A fiatal pár végül lepihent egy puha mohával borított fatörzsön, és szorosan egymáshoz bújtak. Hanna ráhajtotta fejét Joszi vállára, aki szerelmes arccal megpuszilta a feje búbját.
- Szeretek veled lenni - szólalt meg a lány csöndesen. - Melletted igazán jól érzem magam.
- Szeretném ezt az éjszakát felejthetetlenné tenni.
- Mire gondolsz? - kérdezte, s közelebb húzódott.
- Ha csak rád nézek, elmúlhatatlan boldogság kerít hatalmába, de nekem nem elég, hogy látlak téged, Hanna. Érezni is akarlak.
- Én is téged - fordult felé, s Joszi szenvedélyesen megcsókolta.
Elfeküdtek a fatörzsön, és egész éjjel egymás karjaiba temetkezve élték át a vad szerelem csodálatos perceit. Joszi, miközben szüntelenül váltott csókokat Hannával, élvezettel belemarkolt a hosszú, selymes, dús, göndör hajába, aminek hullámos fürtjei a lány válláról a derekára hullottak. Boldognak és függetlennek érezte magát. Az álma végre beteljesült, s hamarosan a Roxfort növendéke lesz. Emellett a szívéhez közel engedte régi, gyerekkori barátját, akivel együtt van egy lakatlan, és mindenki számára ismeretlen szigeten. Fontos volt neki Hanna, még ha nem is érzett úgy iránta, mint ahogyan ő. Biztosra vette, hogy Rubin Zálmán örömmel fogadná, ha elvenné a lányát, aki a családja révén felbecsülhetetlen mennyiségű arannyal rendelkezett. Mi tagadás, Hanna hatalmas vagyon örököse volt, mivel apja nemesfémkészítő volt a muglik világában. Rubinék nem tartottak különösebb távolságot a varázstalan emberektől, s így sok tevékenységet űztek a körükben. Joszinak pedig kapóra jönne egy gazdag házasság. Ezen jártatta a gondolatait, miközben önelégülten Hannára nézett, aki a meztelen törzsét átölelve mélyen aludt, és igaz szerelméről álmodott.
Szeptember elsején a Roxfort megnyitotta kapuit új növendékei előtt. Edessa megbízta Sophiát, hogy szólítsa névsorrendben a diákokat a Teszlek Süveghez, ami beosztja őket az iskolai házakba. Az elsősök közt jelen voltak azok, akiket a múlt év végén vendégtanárnőként oktatott. A diáksereg betódult a nagyterembe, s hangos széktologatások közepette elfoglalták helyüket az asztaloknál. Az igazgatónő köszöntő beszéde után Sophie elővette a hosszú névlistát, majd egyesével szólította az érkezőket:
- Jacob Potter - hívta az első hallgatót, egy szemüveges, tudós kinézetű kisfiút, aki vidáman ült le a tanári asztalnál levő székre.
Sophie a fejére tett egy szakadt, elnyűtt varázs sapkát, amelyen látszott, hogy sok vihart átvészelt már. A Süveg alaposan átgondolta az alapítókról elnevezett házak megválasztását, s végül így szólt:
- A te helyed, fiam, nem más, mint a Griffendél! - kurjantotta az utolsó szót, s a tanulók hangos éljenzéssel megtapsolták a szerencsés újoncot.
- Claus Weasley - mondta Sophie a következő diák nevét.
A Teszlek Süveg őt is Griffendél Godric házába sorolta. Claus boldogan leült Jacob mellé, s kíváncsian figyelték, hova kerül a következő diák.
- Elisabeth Granger - hangzott az első sorban várakozó kislány neve.
- Legyen a… Hollóhát! - jelentette ki a Süveg.
- Emerencius Malfoy.
Egy szőke kisfiú fejére került a Süveg, ami a következőket mondta:
- Eszes, találékony és elszánt. A Griffendélben a helye!
- Neel Martin Longbottom! - S jött a következő felvételiző.
- Hugrabug! - szólt határozottan a Süveg.
- Brian Dumbledore.
- Ennél a fiúnál minden más házat kizárva csak a Griffendél jöhet szóba - mondta a Süveg határozottan.
Fél órába telt, mire minden diákkal végeztek. Sokan kerültek a Hollóhátba, a Hugrabugba, legtöbben a Griffendélbe és legkevesebben a Mardekárba. Mrs. Sakndenberg pohárköszöntőt mondott, és megkezdte a vacsoravendégséget. A következő percben kitárták a nagyterem ajtaját, s bejött egy hívatlan vendég. Sophie nem akart hinni a szemének. Joszi lépett be büszke fejtartással, egy igazi nyusztprém kabátban, a kezében egy aranykalitkával, benne a golden snidgettel. Mögötte Hanna lépegetett karcsú mozdulatokkal. A fiú egyenesen az igazgatónő elé állt, közölte vele, hogyan intézte el Barberusnál a kviddics játéka érvényesítését, majd fennhangon kijelentette, hogy csatlakozni kíván a Roxfortba. Edessa elfogadta a kérését, s megkérte, hogy foglaljon helyet a székben. Sophie boldogságtól sugárzó arccal ráhelyezte Joszi fejére a Süveget, ami egy-két perc csend után így szólt:
- Mardekár - mondta rendíthetetlenül.
Hanna ennek hallatán odaszaladt, és a nyakába borulva szorosan megölelte. Sophie nem ismerte az idegen lányt, s kissé ellenszenvesnek érezte a viselkedését. Joszi szívből örült a Teszlek Süveg választásának, és büszkén foglalta el méltó helyét Mardekár Malazár tanítványai között. Lelkendezve várta az első tanítási napot, amikor megismeri a fekete mágia minden fortélyát és félelmetes praktikáit.