25. fejezet
A golden snidget
Joszi a Kőris seprűvel óriási távolságot tett meg a Roxforttól egészen az ismeretlen szigetekig, ahol az exterminátor-varázslók mágikus lények után kutatnak. Az Északi-tenger fölött repült, amikor egy kisebb szigetet pillantott meg, amelynek sziklás partjaira felcsaptak a hullámok. A MacFusty fiú kíváncsian leereszkedett, hogy közelebbről szemügyre vehesse a dús növényzet borította szárazföldet. Azt gondolta, hogy sárkányokra fog bukkanni, ám helyettük egy tucat különös teremtmény jelent meg a láthatáron. Sötétek voltak, akár a halált jelképező kísértetek, és csontos kezeiket kinyújtva közeledtek a riadt mágus felé, aki irányt változtatott és menekülni próbált. Hirtelen heves vihar tört ki, s a zuhogó esőben cikázó villámok csaptak le az égből. Az erős széltől a háborgó tenger még jobban dühöngött. Joszi nyílsebesen száguldott seprűjén, miközben a félelmetes lények üldözőbe vették. Dementorok voltak, amik őrizték a titkos szigetet, és minden arra tévedő mágussal végeztek. Chad fia ezúttal komoly veszélybe került. Amint megpróbálta elhagyni a terepet, az egyik dementor elébe került, megragadta a torkánál, és minden kellemes érzést kiszívott belőle. Már úgy tűnt, megkapja a dementor csókot, amikor az egyetlen, igazi, jó emlékétől is meg akarták fosztani. Az elméjében Sophia jelent meg, aki a szülein kívül szeretetet tanúsított iránta. Joszi ekkor elővette pálcáját, és egy sárkányriasztó bűbájt küldött a dementorra, amely a varázslattól elengedte őt, és a levegőbe röpült. Nehézkesen szuszogva erősen megfogta a Kőris seprű nyelét, és menekült tovább. Támadóitól azonban képtelen volt megszabadulni, így nem maradt más választása, mint hogy a saját gondolataival kergesse el őket. Miután a sárkányok ellen alkalmazott, mágikus erő nem használt, s más varázslatot nem ismert ellenük, kénytelen volt puszta szellemi erővel védekezni. Elővette leggonoszabb és leggyilkosabb gondolatait, amelyeket a dementorok, ahogy megéreztek nyomban szörnyet haltak, és szertefoszlottak a vad szélben. Joszi kimerülten megtörölte verejtékező homlokát, s villámgyorsan repült vissza az Abszol útra, nehogy újabb dementorokkal keljen szembenéznie.
Másnap hajnalban tért vissza, s azonnal elment Madam Malkin Talárszabászatába az újonnan elkészült kviddicstalárjáért. Durván belökte a bolti ajtót, majd lecsapta a pultnál ülő mágus segéd orra elé a pisze denevér figurát.
- A kviddicstaláromért jöttem - mondta kimérten. - Azt ígérték, hogy mára készen lesz.
Az komor tekintettel ránézett, majd ezt válaszolta:
- Erre parancsoljon, Mr. MacFusty - mondta és a hátsó ajtó felé mutatott.
Joszi dühödt ábrázattal bevonszolta magát a zálogszobába, ahol egy karton dobozban egy gondosan összehajtogatott mágusöltözéket talált. A talár fekete volt, és mellrészére egy élénkpiros denevér alakzat volt varrva. A doboz aljáról egy cetlit vett ki, amelyen ez állt: „A Ballycastle Bats kviddicstalár készült Joszi MacFusty exterminátor-varázsló részére”. Joszi levetette magáról a viharvert ruháját, és izgatottan felöltötte a kviddicstalárt, amelyben a szobában levő próbatükör előtt úgy festett, mint egy valódi seprű játékos. Önelégülten végigsimított kezével a valódi selyemből készült, finom tapintású öltözéken, s még aznap küldött egy baglyot a sárkányrezervátumba. Szülei válaszul azt üzenték, hogy a munkájuk Romániához köti őket, ezért nem tudnak jelen lenni a mérkőzésen, de kérték, hogy a verseny után azonnal küldjön hírt a helyzetéről.
Július elején a Varázslótanács elegendő galleont küldött a Kviddics-liga vezetőinek, hogy a csapatjátékosokat ingyen utaztathassák, és egy hónapra szállást biztosíthassanak nekik Kopparbergben. Az 1269-es bajnokságra a meghívott csapatokon kívül eljöttek a Chudley Csúzlik, akik a Denevérekhez hasonlóan jó hírnévnek örvendő és sikeres versenyzők voltak. Ott volt még Falmouth Falcons, a vad és kemény játék híveinek csapata, a Holyhead Harpies, a liga egyik legrégebbi csapata, az afrikai Patonga Proudsticks, a kanadai Moose Jaw Meteorites és az afgán Khanjar csapat, amelynek kapitányát a klubokban mindenki csak Lámpás néven ismerte. A kopparbergi mérkőzésre kivételesen eljött vele a fia, és egyben a Khanjar-játékosok fogója, Sáríf, a lámpagyújtó, Sámír, az őrző, Hálíl, a bloodert vezérlő, Hákím, a két terelő, Kázím és Kálíd, s a három hajtó, Rásíd, Ráhím és Rámíz. Velük jött még tizenhárom külsős, Gámíl, Hámíd, Hásím, Kásíf, Jáhíd, Kámíl, Nábíl, Násím, Násír, Sáhír, Básír, Ákíf és Ázíz, akik azelőtt csak a szőnyegrepülést ismerték, s még soha nem láttak seprű játékot. Madam Rabnott jóvoltából Sophie részesülhetett abban az örömben, hogy láthatta Joszi játékát, aki a verseny napján olyan feszült volt, mint amikor egy sárkányt kell befognia. Albertet végül sikerült meggyőznie Izabellának, aki nagy nehezen elengedte unokahúgát a hosszú útra jövendőbeli anyósával. Indulás előtt a legjobbakat kívánta neki, és remélte, hogy semmi baja nem esik. Eközben Barberus Brutte is Svédországba igyekezett a golden snidgettel, amelyért busás összeget fog fizetni a győztesnek. A mérkőzés napját július 23-ra tűzték ki az esti órákban, hogy megnehezítsék a snidgetvadászatot, és még izgalmasabbá tegyék a versenyzést. Aznap kora délután Joszi a mágus szállásról elindult a kviddicspálya felé, amely egy nagy, ovális terület volt. Egészen pontosan százötven méter hosszú és ötvennégy méter széles, s a közepén egy hatvan centiméter átmérőjű kör állt. A bajnokságra meghívták a varázsvilág egyik híres kviddöntnökét, Cyprian Youdlet, aki felügyelte a tizennégy játékost. Joszit, miután megérkezett, a Tanácsból jött felügyelők rögvest a Bats-játékosok klubhelyiségébe küldték. Odabent öt fiatal mágus tartózkodott, akik idegenkedve nézték új fogójukat. Nem igazán kedvelték a közel-keletieket, de a MacFusty fiú arca különben sem tűnt szimpatikusnak. Joszi ledermedve és megrökönyödve állt előttük, kezében a magával hozott kviddicstalárral és a Kőris seprűvel, amit csapattársai irigykedve csodáltak. Nagyot nyelt, majd így szólt:
- Üdv - motyogta, és lagymatagon intett egyet. - A nevem Joszi MacFusty. Exterminátor-varázsló vagyok a romániai sárkányrezervátumban. Zacharias Mumps beválasztott engem fogónak, a Ballycastle Bats csapatba. Remélem, a kapitányotok is elfogadja a jelentkezésemet.
Azok nem feleltek, hanem utat engedtek a csapatkapitánynak, aki nagy örömmel fogadta Joszit a körükben.
- Üdvözöllek a Ballycastle Bats csapat seprűlovagjai között, Joszi. Apádék a rezervátumból ezekben az órákban is szurkolnak neked - köszöntötte nyájasan.
- Hamish? - mosolyodott el, s szeretettel megölelte nagybátyját.
- Szerezz győzelmet a családunknak! Ne okozz csalódást nekünk! - veregette meg a vállát, aztán beküldte az öltözőbe, hogy előkészülhessen a mérkőzésre.
Hamish Joszi apja, Chad öccse volt, aki büszkeségből felvette anyjuk vezetéknevét, a Farlant. Így az ő neve Hamish MacFarlan Fusty lett. Az ő lánya pedig Mathild volt, Joszi unokanővére. Hamish régóta nem dolgozott a romániai rezervátumban, mivel pénzügyi okok miatt rossz viszonyba került Muldoonnal. Chad ezek után nemigen tartotta vele a kapcsolatot, ezért nem is tudta, hogy a testvére lett a Ballycastle Bats csapat kapitánya és őrzője. Joszi a nagybátyjával való találkozás után fellelkesült a mérkőzéshez, és megnövekedett az önbizalma a győzelemszerzéshez. A kviddics bajnokság pontban este kilenckor vette kezdetét. Mr. Youdle kiállt a kör közepére, s tőle balra felsorakoztak a Montrose Magpies csapat játékosai. Kisvártatva megjelentek az ellenfelek, élükön Hamish-szal, aki büszkén vezette unokaöccsét a pályára. Joszi elegánsan lépkedett le a pályához vezető lépcsőn a nézőközönség sorai között. Egyszer csak odalépett hozzá egy régen látott ismerős. Meglepetten ránézett a fiatal lányra, majd kedves hangon így szólt:
- Örülök, hogy eljöttél, Sophia. Hiányoztál - mondta és jobbról megpuszilta a lányt.
- Légy ügyes, Joszi - felelte Sophie, és átadott neki egy piros, plüss kabalaállatot.
Egy pisze denevér volt, nyakában egy bilétás nyakörvvel, amelyre a Barny név volt írva. Joszi megköszönte Sophienak a szép ajándékot, és a többiek után sietett. A stadiont a légtérben lebegő lámpák világították meg. A Varázslótanács nagyra becsült elnökének szánt díszpáholyban Barberus Brutte üdvözlő szavakkal köszöntötte a két csapatot és a nézők hatalmas seregét.
- Szeretettel köszöntöm a Montrose Magpies és a Ballycastle Bats csapatot, és vélük együtt minden kedves jelenlévőt az 1269-es nyári kviddics bajnokságon. Ez a mérkőzés emlékezetes lesz mindannyiunk számára, mivel szemtanúi lehetünk az első olyan snidgetvadászatnak, amely egy kviddics bajnokságon kerül megrendezésre. Az a fogó, akinek sikerül elkapnia a madarat, százötven galleon készpénzt kap jutalmul. A játékvezető, Mr. Youdle, pálcaintésére megkezdi a versenyt, majd azt követően szabadon engedem a golden snidgetet, hogy a fogók ne röpködjenek fölöslegesen a seprűikkel, hanem azonnal a madárka után vethessék magukat. Gondolom, minden játékos kellően felkészült a mérkőzésre, így fel is szólítom a csapatkapitányokat, hogy lépjenek a körhöz és kezdjék meg a bajnokságot.
A köszöntés végeztével Cyprian Youdle a magasba emelte pálcáját, és egy cikázó, sárga fénycsóvát küldött a levegőbe. A két csapat játékosai egyszerre röppentek fel seprűikkel, miközben Mr. Brutte kiengedte az aranykalitkából a sebes röptű golden snidgetet. Joszi, nagybátyja parancsára, habozás nélkül a piciny madár után eredt, mit sem törődve a másik fogóval. Életének első kviddics mérkőzésén, és Észak-Írország leghíresebb csapatának fogójaként, őszinte elismerésnek örvendett valamennyi néző szemében. Az apja által küldetett, mágikus képességű madár cselesen repkedett szemei előtt, s csipogva próbált kiutat találni a stadionból. A hangosan éljenző és szurkoló nézők közben riasztóbűbájjal kergették vissza a snidgetet kegyetlen üldözőihez. Menekülés közben egyszer Lámpás kísérőihez került közel, akik valami, különös, keleti varázslattal űzték el a közelükből. Sámír a varázspraktika bevetése után lezárta a lámpást, amit átadott kapitányának.
- Hogy körül rajongják ezt a kis senkiházit - jegyezte meg Rásíd megvetően, aki köztudottan gyűlölte Joszi fajtáját.
- Ha ez nyeri meg a mérkőzést, akkor kimondhatom, hogy feleslegesen szántam időt erre a mérkőzésre - bólintott rá Sáríf is bosszúsan.
- Otthon kellett volná márádni, és nem elcipelni a szőnyeget ebbe á koszfészekbe - szólalt meg Kásíf, miközben törökülésben unottan nézte a mérkőzést a magával hozott szőnyegen.
- Maradj veszteg, és nézd a meccset! - mordult rá a mellette ülő Kázím. - Én a Montrose Magpies fogójára fogadok.
- Én is - mondta Kálíd, s a többiek is egyetértően bólogattak.
A mérkőzés közben folytatódott, s a két fogó között elkeseredett küzdelem vette kezdetét a golden snidgetért. A Bats-játékosok nyerésre álltak, s a közönség egyre csak Joszi nevét skandálta, akit az ellenfelek csapatának fogója durván próbált letaszítani a Kőris seprűről száguldás közben. Sophie feszülten követte tekintetével a MacFusty fiút, miközben Indigna kezdte egyre jobban elveszíteni a türelmét. Egyszerűen nem bírta tovább nézni a védtelen madár szenvedését. Világéletében barbárságnak tekintette és elítélte a snidgetvadászatot, amelyre Brutte elnök élvezettel engedélyt adott. Ám Madam Rabnott szemében ezúttal túllőtt a célon. Az aranytollazatú madár vékony szárnyai már alig bírták a villámgyors repülést, s a fogók pedig szüntelenül a nyomában voltak. Joszi ekkor még sebesebb röptére késztette seprűjét, és már-már megérintette a golden snidgetet, amikor Indigna felpattant Sophie mellől, lerohant a pályára és azzal vádolta Brutte elnököt, hogy amit itt művelnek, nem sportjáték, hanem állatkínzás. Kijelentésére a közönség soraiban valamennyien fel bolydúltak, s Barberus pedig dühében hozzávágta az aranykalitkát Indignához, aki elhatározta, hogy itt és most véget vett a vérre menő viadalnak. Előkapta pálcáját, és egy begyűjtő bűbájjal magához csalta a snidgetet, amely hirtelen eltűnt Joszi szemei elől, és egyenesen Mrs. Rabnott kezébe röppent. Indigna észrevétlenül elrejtette talárjában az üldözésben teljesen kimerült madárkát, aztán menekülőre fogta a dolgot, s miután szerencsésen kijutott a stadionból, szabadjára engedte a golden snidgetet. A magával hozott baglyának segítségével elirányította az aranymadarat Godric’s Hollowba az otthonukhoz, hogy férje és lánya segítségével biztonságba helyezze az állatot. A történtek után Barberus és Cyprian Youdle lefújták a mérkőzést, és a két csapat vesztesen került ki a fáradtságos mérkőzésből. Sophie nem tudta, hogy Indigna mit tett a madárral, így azt gondolta, hogy a golden snidgetnek egyszerűen sikerült kirepülnie a stadionból. Mivel senki nem győzött, Joszi elveszítette az egyetlen lehetőséget, hogy a Roxfortba csatlakozzék. Mr. Brutte felháborítónak tartotta Indigna tettét, ezért tíz galleon bírságot rótt ki rá. Az ígért jutalmat azonban a vereség miatt nem fizette ki senkinek, amelyre mindkét fogó annyira számított és harcolt érte. Joszi lehorgasztott fejjel hagyta el a kviddics pályát. Nem felejtette el Madam Rabnott arcát, akiről gyanította, hogy megbundázta a meccset. Dühödten ökölbe szorította kezeit, s elhatározta, hogy mindenáron visszaszerzi a madarat, bár nem remélte, hogy a Varázslótanács elnöke ezek után még kifizeti neki a százötven galleont, és győztes fogónak nyilvánítja.
Miután az indulatok lecsillapodtak, a versenyzők a nézőkkel együtt csalódottan távoztak a stadionból, és ki-ki a maga szálláshelyére tért vissza. Lámpás, a Khanjar csapat vezetője annyira megharagudott, hogy még aznap éjjel hazatért Afganisztánba az őt kísérő arab mágusokkal, akik nemcsak a kidobott pénzt és az elvesztegetett időt sajnálták, hanem bosszankodtak, hogy repülő szőnyegüket is feleslegesen tették ki egy ilyen hosszú útnak. A történtek után Sophie megkérte Indignát, hogy vigye haza Alberthez. Nem haragudott a boszorkányra, amiért felszólalt Brutte ellen, ugyanakkor Joszi miatta szenvedett vereséget, ami a lányt teljesen elkeserítette. Ha Madam Rabnott nem avatkozott volna közbe a snidget miatt, akkor a fiú megnyerte volna a mérkőzést. Pár nap múlva hazaérkezett, s beszámolt nagybátyjának a történtekről. Nem sokkal ezután Izabella maga jött el, és bocsánatot kért tőlük anyja tettéért, ám ez Sophienak nem hozott vigasztalást, miután végleg eldöntetett, hogy Joszi MacFusty nem lehet a Roxfort Boszorkány és- Varázslóképző Szakiskola tanulója. A golden snidgetet Rabnotték titokban az otthonukban őrizték, bár Indignával ellentétben Stephen és Izabella úgy ítélték meg a dolgot, hogy a madár megmentését nem egy kviddics mérkőzés kellős közepén kellett volna végrehajtani, hogy botrány kerekedjen és akadály gördüljön egy fiatal exterminátor-varázsló pályaválasztása elé.