24. fejezet
A Kőris seprű
Január elején Sakndenberg igazgatónő elvárásainak eleget téve Joszi MacFusty elment a Varázslótanácsba, ahol érdeklődött a Kviddics-ligába való csatlakozás felől. Szülei révén ismerte ezt a varázs sportjátékot, de eddig nem volt alkalma megnézni egyetlen meccset sem. Nem remélt túl sokat, ezért feszülten lépett be az akkori angliai játékvezető, Zacharias Mumps irodájába, akinél fogónak jelentkezett a Ballycastle Bats csapatba. A barátságos tekintetű mágus sokáig elbeszélgetett vele. A bemutatkozást követően megkérdezte tőle, mennyire erős az önbizalma, van-e bátorsága seprűre ülni és csatlakozni Észak-Írország legünnepeltebb és legsikeresebb kviddicscsapatához. Joszi bizonytalanul állt egyik lábáról a másikra, s képtelen volt konkrét választ adni. Mumps az íróasztalánál ücsörögve összekulcsolta a seprűjátékokban megedződött karjait, s végül ezt kérdezte:
- Kedves Joszi - nézett a fiúra vidám arckifejezéssel, miközben megmosolyogta a gügye hangzású nevét. - Ült már seprűn?
- Exterminátor-varázsló vagyok. Maga szerint hogyan lett volna rá lehetőségem, hogy seprűnyélen száguldozzak a rezervátum fölött? - kérdezett vissza utálkozva, s közben azon volt, hogy még egy ilyen sértő kérdés után hátat fordít, elhagyja az irodai szobát és lemond róla, hogy a Roxfortba beiratkozzon.
- Nézze! Hallottam a családjáról, és az édesapját személyesen ismerem a legendás lények megfigyelése kapcsán. Ám a hozzáállásából ítélve úgy hiszem, nagy szüksége lenne a kviddicsjáték történetének teljes és alapos áttanulmányozásához, hogy egyáltalán versenyezhessen. Ön soha életében nem használt még seprűt, és nem volt egyetlen mérkőzésen sem. Hogy akarná így elkapni a golden snidgetet, amely a varázsvilág legkülönlegesebb és leggyorsabb madárkájának minősül?
- Mondja meg maga! Hisz Ön a Kviddics-liga elnökvezetője, vagy nem? - fújtatott.
- Én csak az angliai, az ír és a walesi csapatokat képviselem. A többieket nem én irányítom - felelte.
- Ha nem talál engem, fogónak alkalmasnak, akkor mondja meg minden további kitérő válaszadás nélkül, és üzenjen a Roxfort igazgatónőjének, hogy nem veszek részt a júliusi mérkőzésen.
- Félreért engem, Joszi - csóválta meg a fejét Mumps nevetve. - Megadtam Önnek a lehetőséget, hogy jelentkezzen a Ballycastle Bats csapatba, ha júliusig kellőképpen felkészültnek érzi magát a bajnokságra. Tanulmányozza át a kviddicsjáték történetét, és gyakorolja a seprűn repülést. Ezen kívül kérhet tanácsot egy tapasztalt versenyzőtől, vagy a Bats-játékosok csapatkapitányától, hogy minden apró részlettel tisztában legyen a mérkőzést illetően.
- Hol tudnék seprűt beszerezni? - kérdezte értetlenül.
- Látogasson el a Charing Crossba, ahol a muglik elől elrejtett, titkos varázsutca, az Abszol út található. Ott keresse fel a Sportszaküzletet, és vegyen magának egy jó erősségű és megbízható seprűt. Nézzen szét a kviddics kellékek között, és ne felejtsen el átnézni Madam Malkin Talárszabászatába, ugyanis a versenyzéshez elengedhetetlen, hogy a Ballycastle Bats csapat játékosainak előírt kviddicstalárt viseljen. A sportjátékokról szóló könyveket megtalálja a Czikornyai és Patzában.
- Köszönöm a tájékoztatást, Mr. Mumps - felelte végül Joszi megvetően nézve a fiatal mágusra, aki sok szerencsét kívánva elbocsájtotta a Varázslótanácsból.
Ezalatt, Albert Mush professzor hazatért Sophiával Godric’s Hollowba, ugyanis a karácsonyi szünetben eltervezte, hogy meglátogatják régi ismerősüket, Madam Indigna Rabnott-ot és egyetlen, élő rokonát, Pruderiát, aki az ünnepek miatt eljött Aberdeenből. Albert tíz esztendeje egyedül viselt gondot unokahúgára, aki kisgyermekként elveszítette az édesanyját. Sophie mindkét szülője mugli volt, csak anyai dédapja származott a híres Sheepskin aranyvérű mágus családból. Albert büszke volt felmenőikre, ezért gyakran ösztökélte Sophia-t, hogy ha férjhez megy, vegye fel dédszülei családnevét a Sheepskint, hogy mindenki tudja meg, milyen legendás hírű mágusok leszármazottja. A lány a varázstalan származása mellett, házasságon kívül született gyermek volt, mivel az apja nem vállalta fel. A nagybátyát, Madam Rabnott lánya, Izabella fűzte az idős asszony családjához, aki férjével, Stephennel együtt második gyermekeként szerette leendő veje unokahúgát. Albert a Roxfortból küldött hozzájuk baglyot, hogy Sophieval meglátogatják őket januárban.
Egy zord, hideg nap délutánján megérkeztek Rabnottékhoz, akik kitörő örömmel fogadták őket, és aznap vacsoravendégséget rendeztek. Sophie-t ugyan lekötötte a vidám hangulat, de egyre inkább MacFusty fia, Joszi járt a fejében. Amióta megismerte őt, egyfolytában rá gondolt, és félt, hogy a fiú nem érez ugyanúgy iránta. Joszi mindeddig nem is mutatta annak legkisebb jelét sem, hogy szorosabb baráti viszonyt akarna kialakítani a lánnyal. Sophie gondterheltségét, a vacsorai beszélgetés alatt, észre is vette Madam Rabnott, de úgy döntött, hogy négyszemközt érdeklődik a személyes ügyeiről. Késő este Albert és jegyese, Izabella, kiültek a takaros kis családi ház erkélyére, ahonnét beláthatták a falu egy részét. Szép helyen lakott a Rabnott házaspár. Godric’s Hollow csendes részén állt a házuk, amelynek cserepes tetejére a Roxfort négy iskolai házának a jelképeit faragták. Az idő hűvös volt, s a hó ráfagyott az erkély korlátjára. Az ifjú pár meleg kamillateát iszogatott az egyik dohányzó asztalnál, majd Izabella kisvártatva így szólt Alberthez:
- Gyönyörű lánnyá serdült az unokahúgod - bókolt kedvesen. - Milyenek a tanulmányi eredményei a Roxfortban?
- Őszintén, szólva, Sophie néha elhanyagolja a tanulást és szeret ábrándokat kergetni, de ha van akaratereje, akkor képes teljesíteni - válaszolta Albert, aki soha nem kényeztette el elhunyt nővére lányát, hanem mindig elvárta tőle, hogy szorgalmas diák legyen, és kiváló eredménnyel fejezze be a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolát.
- Sophia jó nevelést kapott tőled, Albert - folytatta a fiatal boszorkány meleg hangon, és lágyan megsimította a férfi arcát. - Még csak hat éves volt, amikor minden felelősség rád hárult. Te valódi áldozatot hoztál érte, és büszke lehetsz, hogy ilyen jó lányt faragtál belőle.
- Köszönöm, Izabella - mosolygott, és megcsókolta menyasszonya finom, bársonyos kezét. - A nővérem, Julianna, és a szüleink halála óta már csak Sophie maradt nekem. Senki más. Nem akarom őt is elveszíteni.
- Nem fogod elveszíteni. Ő mindig melletted lesz, bármi történik is - mondta csöndesen, és szorosan magához ölelte vőlegényét.
Odabent Indigna megmutatta Sophienak a neki szánt vendégszobát, amely olyan szép volt, akár egy királylány hálószobája. A lány szívből megörült az idős boszorkány nagylelkűségének, s nyomban neki látott rendezni a magával hozott holmikat. Mrs. Rabnott-tal ugyanolyan jó kapcsolatban állt, mint Izabellával, Stephennel és az asszony nővérével, Pruval. Szerette mindannyijukat, ahogy ő, és Albert szinte már családtagoknak számítottak. Rámolás közben Indigna egyszer csak így szólt hozzá:
- Sophie - mosolygott a lányra, aki csodálkozva feléje fordult -, te szerelmes vagy.
Sophia zavartan és szótlanul állt az ágy mellett, amelyre a kipakolt ruháit rakta.
- Jól sejtettem. Látom a szemedben, hogy nagyon szeretsz valakit - folytatta a boszorkány, és kedveskedően magához intette Sophie-t, aki leült mellé egy fából faragott, szépen megmunkált székre.
- Kérlek, ne áruld el a bácsikámnak a dolgot - kérte a lány kissé feszülten, mire Madam Rabnott megértően bólintott.
- Hogy hívják a fiút? - érdeklődött.
- Joszi MacFusty - felelte. - A romániai sárkányrezervátumban dolgozó MacFusty vadőr házaspár fia. A Roxfortba akar járni, de exterminátor-varázslóként csak akkor veszik fel, ha megnyeri az idei kviddics mérkőzést. Barberus Brutte elnök kérésére Kopparbergben fogják megrendezni a bajnokságot, amelyen golden snidgetvadászatot fognak indítani.
Indigna a snidgetvadászat hallatán elkomorult, s ezt mondta:
- A Varázslótanács elnöke tervelte ki a játékötletet is?
Sophie bólintott, majd hozzátette:
- Joszi a Ballycastle Bats csapatba jelentkezik, ugyanis szükségük van egy új fogóra.
- Vagyis ha Joszi részt vesz a mérkőzésen és elkapja a madarat, akkor felvételt nyer a Roxfortba? - kérdezte, miközben magában rosszallóan gondolt Barberus tervére.
- Igen, de én nem tudok elmenni a kviddics bajnokságra. Albertnek az iskolán kívüli munkája miatt nincs rá lehetősége és elég pénze, hogy elmenjünk Svédországba. Túl drága az útiköltség. Ráadásul komoly tartozásunk van a Gringotts felé - válaszolta Sophie hervatagon.
- Ha szeretnéd, én, elvihetlek a versenyre, hogy láthasd Joszit a pályán játszani - karolta át oldalról Indigna, és bíztatás gyanánt felnyitotta pálcájának egyetlen suhintásával a szoba sarkában álló pénzes ládát, amely dugig volt tömve galleonnal.
- Ez igazán nagylelkű ajánlat, de nem vagyok biztos benne, hogy a nagybátyám elenged egyedül ilyen messzire. Nélküle még sosem jártam külföldön.
- Ne aggódj, Sophie! Majd mi, Izabellával, beszélünk a bácsikáddal, hogy az állandó tanulásra való rászorítás mellett hagyja, hogy élhesd a saját életedet.
- Köszönöm, Indigna - felelte szelíden és közelebb húzódott az idős asszonyhoz. - Úgy örülnék neki, ha láthatnám Joszit, és szurkolnék neki, hogy megnyerje a bajnokságot. Bízom benne, hogy minden sikerül, és Mrs. Sakndenberg felveszi őt a Roxfortba.
Pár nappal később a romániai sárkányrezervátum igazgatója, Burdock Muldoon, utasította a MacFusty házaspárt, hogy nyár elejéig szerezzenek be egy golden snidgetet a kopparbergi kviddics bajnokságra. Egy ilyen értékes lény beszerzése azonban nem volt két fillér, s e mellett a madárnak minden szempontból tökéletesnek kellett lennie, hogy megfelelő legyen a játékhoz. Chad úgy tervezte, hogy személyesen viszi el a golden snidgetet a Varázslótanács elnökének, Mr. Bruttenak, aki bejelentette, hogy maga fogja szabadjára engedni az állatot a kviddics pályán, amelynek elfogásáért ígéretéhez hűen százötven galleont fog adni jutalomként a Ballycastle Bats vagy a Montrose Magpies csapat fogójának. Nem sokkal ezután a rezervátum egyik dolgozója, Hitvány Herpón a németországi Fekete-erdőből hozott egy golden snidgetet. Egy este, amikor Chad és Moira a sárkányokat etették, Herpón egy hálóba tekerve hozta eléjük a rémült kismadarat, amely hosszú, piros szemeivel hunyorgott a mágusokra.
- Garantáltan tökéletes példányt fogtam - büszkélkedett Herpón. - Egy törött faágról pottyant bele egyenesen a hálóba, így könnyű dolgom volt.
- Remélem, nem snidget fiókát hoztál, te gazfickó - nézett rá mérgesen Chad, miközben átvette tőle a madarat.
- Fiókákat nem lehet fölhasználni a versenyhez - szólt közbe Moira.
- Komolyan azt képzelitek, hogy vagyok olyan ostoba, hogy egy haszontalan szárnyasért törjem a kezem-lábam, és vesztegessem rá az értékes időmet?! - vágott vissza dühösen.
- Ez a madár viszonylag megfelel Barberus Brutte elvárásainak - vizsgálgatta Chad a golden snidgetet, majd így szólt feleségéhez:
- Küldj egy baglyot a Tanács elnökének, hogy három nap múlva elviszem neki a madarat. Ha viszont a fiam veszít a mérkőzésen, én esküszöm, hogy… - valami durva kifejezést akart mondani, mire Moira a szavába vágott.
- Ne aggódj, Joszi miatt! Biztosan győzni fog! Nyugodj meg, Chad!
- Hozz egy kalitkát, hogy bele tehessem a snidgetet! - folytatta a férjura, s a nő hamarosan visszatért egy galvanizált aranykalitkával.
Chad óvatosan kivette a hálóból a kis állatot, és a tágas madárketrecbe rakta. A madárka hangosan csipogni kezdett, miközben ide-oda röpködött a rácson belül. Úgy cikázott, mint egy sebes szárnyú rovar, amit emberi kéz nem képes megragadni. MacFustyék másnap engedélyt kaptak Muldoontól a távozásra, s Chad elvitte a golden snidgetet Barberus Brutte elnök úrnak, aki szigorú védelem és őrizet alá helyezte a madarat.
Egy fagyos reggelen Joszi elment a Charing Crossba, ahol fél óra kóválygás után rálelt az Abszol útra. Idegen volt számára minden, amit ott látott, s egyre csak a Zacharias Mumps által említett könyvesboltot, a sportszaküzletet és Madam Malkin talárszabászatát kereste. Véletlenül a Zsebpiszok közbe tévedt, ahol váratlanul megszólította őt egy csavargó kinézetű varázsló, aki az egyik sikátorban néhány ócska, rozsdás vasat babrált.
- Keres valakit? Talán segíthetek - vigyorgott rá hamiskásan, s letette a kezében tartott vasrudakat.
- A Sportszaküzletet keresem - felelte.
- Netán az idei kviddics bajnokságra készül? - kíváncsiskodott.
- Seprűre lenne szükségem. Merre találom ezt a boltot?
- Én a boltos segéd vagyok - mondta kacagva, s bemutatkozott. - Kérem, szólítson Guthie Lochrinnak.
- Örvendek - csak ennyit mondott barátságtalanul.
Mr. Lochrin szolgálatkészen elkalauzolta őt a sportszaküzletbe, ahol mindenféle varázsjáték cuccot árultak. Joszi tágra nyílt szemekkel nézett szét a boltban. A polcokon különböző típusú seprűk, blooderek és bőrlabdák sorakoztak, amelyek a korabeli kviddics játékok elengedhetetlen kellékei voltak. Szúrós tekintete végül megakadt egy egyedi, régi típusú seprűn, amely az üzlet kirakatába volt kihelyezve. Valódi, becses darab volt, amelyet Guthie féltve őrizgetett. Joszi alaposan szemügyre vette, és óvatosan megtapogatta a seprű nyelét, majd a segédhez fordult:
- Tetszik nekem ez a seprű. Látszik, hogy praktikusan és hibátlanul van elkészítve. Mennyibe kerül?
- Ez volt az első repülő seprű, amit készítettem még 1107-ben. Igazi, muzeális érték - mondta, aztán oda sétált a kirakatüveghez és magához vette élete főművét.
Joszi, látván a mágus arcán, hogy nem szívesen válna meg a seprűjétől, nem alkudozott vele, hanem megszemlélte a következő darabot.
- Mennyit ad érte? - szólalt meg kisvártatva Guthie.
- Húsz galleon megfelel Önnek? - kérdezett vissza a MacFusty fiú, aki utált pénzügyekről tárgyalni bárkivel is.
Szülei révén és a vadőri hivatást betöltve vagyonos varázsló család sarja volt, de nem szívesen beszélt az anyagiakról idegeneknek. Mr. Lochrin egy percig habozott, s végül elfogadta módos vevője ajánlatát, aki rögvest a markába nyomott egy erszényre való pénzt a drága seprűért. A nyele kőrisfából volt faragva, amelyre mogyoróvesszőket kötöztek. Joszi újonnan vett seprűjének faanyagához igazodva Kőrisnek nevezte el Lochrin fantasztikus alkotását, amellyel még aznap körutazást tett a varázsvilágban. Miután elhagyta a sportszaküzletet hóna alatt a gondosan becsomagolt Kőrissel, büszkén lépkedve az Abszol úton felkereste Madam Malkin talárszabászatát, ahol készíttetett magának egy kviddicstalárt. A boszorkány szabónő közölte vele, hogy az öltözékkel csak másnapra tud elkészülni, ezért adott neki egy piros színű, pisze denevérfigurát, amelyet a következő nap le kell adnia a szabászat zálogszobájában, mint rendelésének kiváltó eszközét. Madam Malkin, akiről az abszol úti varrodát elnevezték, a Roxfort alapítóinak idejében élt, s ő készítette az első talárokat az iskolai házak mágusöltözékeire vonatkozó előírásnak megfelelően. Halála után az emlékére róla nevezték el a kis boltot, és a tiszteletére kizárólag boszorkányok szabnak talárokat a Roxfort növendékeinek. Joszi ezt követően betért a Czikornyai és Patza nevű könyvesboltba, ahol utána nézett a kviddicsjátékról szóló könyveknek. Négy könyvet ajánlottak neki egy híres mágus szerzőtől, Tudor Hushpushtól, aki a kviddicsjáték elismert szakértője és fanatikus rajongója volt. Ezek voltak: „A Wigtown Wanderers varázslatos játéka”, „Az őrült röptű ember”, „Gondolatok a gurkóról - Védekezési stratégiák a kviddicsben” és „A kviddics évszázadai”. Joszi izgatottan olvasott bele mindegyikbe, majd megvette a legfontosabbakat, a kviddics stratégiájáról és történetéről szóló tanulmánykönyveket, és „Az őrült röptű ember” című regényt, amely egy híres seprű játékos, Durrbek Dai Llewellyn önéletrajza volt. A könyveket szép galleon összegért vette meg, amely a könyvesbolt tulajdonosának zsebét hizlalta. A negyediket a varázsvilág legnagyszerűbb sportjátéka iránti érdeklődése miatt, megkapta ajándékba. Joszi, miután minden teendőjét elvégezte, visszatért a Zsebpiszok közbe, hogy kipróbálhassa seprűjét. Mr. Lochrin javaslatára úgy határozott, hogy egy jó nagy kört tesz a varázsvilágban. Eltervezte, hogy körbe repüli a Roxfort környékét, a romániai rezervátumot, a Varázslótanács birtokát és a mágikus szigeteket. Észrevétlenül beosont egy sötét és elhagyatott sikátorba, és kényelmesen elhelyezkedett a Kőris seprűn. Mélyet sóhajtott, aztán erősen megfogta a durva seprűnyelet, és pár perc múlva lassan a levegőbe emelkedett. Joszi először bizonytalan mozdulatokkal irányította előre-hátra, föl-le és jobbra-balra a repülő varázseszközt, mígnem egész jól belejött a gyakorlatba, és hangosan felkiáltva elszáguldott a Roxfort irányába.