19. fejezet
A Sötét Jegy
Kora hajnalban Tom megérkezett a Denem birtokra, és ott talált engem mélyen aludva az ágyban. Attól félt, hogy Harry végzett velem, vagy olyan bűbájt bocsátott rám, amelyet nem biztos, hogy fel tud oldani. Az ágyhoz lépve feszülten rázogatni kezdett, miközben kiabált, hogy ébredjek fel. Én azonban nem tértem magamhoz, csak ernyedten feküdtem a karjaiban. Elővette mindkét pálcáját, és különféle varázslatokat mormolt, de egyikükkel sem tudta feloldani Harry mágiáját. Egy órán át küszködött, és végül elkeseredve huppant le egy fotelra. Hirtelen lenyomták a kilincset, és bejött a hálószobába Phil.
- Túlélted a támadást? - kérdezte Tom lenézően a barátjától. - Azt hittem, hogy a tűz martaléka lettél.
- Képzeld, sikerült eloltanom a pokol lángjait - felelte megvetően. - Ott hagytál a bajban, és átkozottul nem érdekelt, hogy a legjobb haverod odavész egy ördögi varázsló keltette tűztengerben.
- Ha már utánam jöttél, akkor segíts! - vetette oda mogorván, és aggódó szemekkel nézte, ahogy alszok.
- Megszakad a szívem a menyasszonyodért - vágott vissza utálkozva, mire Tom gyilkos tekintettel meredt rá.
Phil a további konfliktus elkerülése érdekében kivett talárja zsebéből egy varangyot meg egy tyúktojást, és az asztalra helyezte őket. A békát óvatosan ráültette a tojásra, amely hamarosan repedezni kezdett.
- Elhoztad a varangyot, amit a Mágikus Menazsérián vettem? - kérdezte Tom csodálkozva.
- A baziliszkusz hamarosan ki fog kelni - felelte. - Talán a mérge segít a barátnődön.
Tom elgondolkodva az ötleten bólintott, és a tojásból kikelt egy kiskígyó. A baziliszkusz, amely pont úgy nézett ki, mint Malazár teremtménye, végigkúszott az asztalon, és elhelyezkedett a tenyerében. Megnyomta az egyik fogát, amelyből sárga méreg buggyant ki. Ezt követően végighúzta ujját az ajkaimon, és néhány perc múlva magamhoz tértem. Jobb kezemet a homlokomhoz emelve felültem az ágyon, és Tom így szólt hozzám:
- Jól érzed magad? - kérdezte mosolyogva.
- Tompán fáj a fejem, de amúgy jól vagyok - mondtam bágyadtan, és furcsa mód Harry képe teljesen kitörlődött a tudatomból, mert eszembe sem jutott, hogy megemlítsem őt Tomnak.
- Emlékszel rá, hogy ki járt itt, és mit akart, mielőtt elaltatott? - kérdezett tovább.
- Sajnos nem, de azt tudom, hogy ki írta a fenyegető üzenetet - feleltem, és Tom csodálkozva felvonta a szemöldökét.
- Emlékszel egy Fergus Gomold nevű fiúra, aki a Fonó lányok árvaházban nőtt fel veled együtt? - kérdeztem, majd így folytattam:
- Ő az, aki F. G. néven küldte neked a levelet a Roxfortba még a Trimágus Tusa alatt.
- Emlékszem rá, de mit akar? - kérdezett vissza.
- A szelencét akarja, amelyben a fiunkat tartjuk - válaszoltam feszülten. - A tanítás alatt egyszer használtam az időnyerőt, és véletlenül belecsöppentem a gyerekkorodba, ahol szemtanúja voltam a szelence ellopásának. Egykoron a nagybátyád, Morfin tulajdonában volt, amelyet a fiának, Fergusnak adott. Ezt akarja megkaparintani, ezért kénytelen voltam idejönni, hogy vigyázzak rá. Azt nem tudom, hogy ki kábított el.
Tom a beszámolóm után Phil felé fordult, aki így felelt:
- Ezek szerint Fergus Gomold érdeklődött anyád gyűrűje után is - mondta. - Lehet, hogy azóta már meg is szerezte.
- Nekem is az a benyomásom - felelte Tom kimérten, és így szólt hozzám:
- Téged visszaviszlek a Roxfortba, és év végéig ott maradok vendéghallgatóként.
- Köszönöm, Tom - néztem rá mosolyogva. - Nagyon örülnék neki, ha mellettem maradnál a suliban.
Tom szorosan magához ölelt, és szerelmes arccal megcsókolt.
- Az iskolában találkozunk - szólt közbe Phil. - Siessetek vissza!
Azzal elhagyta a házat, mi viszont délig szunyókáltunk Mary és Thomas Denem ágyában, mielőtt visszatértünk volna a Roxfortba.
A visszatérésünk előtt azonban Malazár ellátogatott az iskolába, hogy ezer év után neves alapítóként viszontláthassa műveit, amelyeket az utókorra hagyott. A Mardekár ház klubhelyiségéhez vezető alagsorban bandukolt, és végül az ajtót védő kőfal előtt állt meg. Gondolta, hogy már régen megváltoztatták a jelszót, ezért a horcrux tőr segítségével áthatolt a kemény kőtömbön, hogy bejusson. A zöld lámpákkal megvilágított, sötét folyosó falain kígyójelképek, a mardekárosok régebbi tanárai és az alapítójuk portréja állt. Malazár megállt az egész alakos festmény előtt, miközben végiggondolta életművét, amelyet félbeszakított, miután elhagyta a Roxfortot, és száműzetésbe vonult. Mindig az volt az álma, hogy a varázsvilágot kizárólag a tisztavérű mágusok irányítsák, akik hatalmat gyakorolnak a muglik és a sárvérűek fölött. A kudarcot egyedül a sarja, Voldemort segítségével fogja tudni csak helyre hozni, és megváltoztatni a varázslásra vonatkozó törvényeket. Mosolyogva megérintette a festményt, amikor sompolygó léptek zaja visszhangzott az alagsorban. Malazár döbbenten félrenézett, és egy démoni külsejű alak jelent meg előtte szarvakkal a fején meg egy fekete aranyból kovácsolt, három ágú ördögvillával a kezében.
- Ki vagy te? - kérdezte komor tekintettel.
- Harry Potter vagyok - mutatkozott be sunyin mosolyogva. - Voldemort múltjában azonban Jedusor vagyok.
- Az lehetetlen - nézett rá gyanakvóan. - James Potter fia 1980-ban születik meg. Hogyan lehetnél te ő, amikor még a szüleid sem élnek?
- Sok minden van, amit nem tudsz, Malazár - mondta. - A nagyapám, Charlus Potter azért hozott vissza a múltba, hogy meghiúsítsam Voldemort hatalom fennmaradási tervét, amelyet az utódjának a születésével akar bebiztosítani. A fia erősebb lesz az én véreimnél, de nem akárkitől születik örököse. Az én fiamnak ugyanattól a nőtől kell származnia, hogy képes legyen legyőzni a féltestvérét. Mordekaius egy követ fúj Voldemorttal, és téged szemeltek ki áldozatként egy újabb horcruxhoz. Rád és Morfin Gomoldra nincs szükségük.
- Találkoztál már azzal a nővel? - kérdezte.
- Nem volt nehéz megtalálnom - felelte. - Voldemort a tanév végén frigyre lép vele, ezért célszerű csatlakoznom az ifjú házaspárhoz a nászéjszakán.
- Ezt, hogy érted? - kérdezte meglepődve.
- Szükségem lesz egy tárgyra, amely által közel tudok férkőzni hozzájuk, mialatt elhálják az első éjszakát. A te dolgod lesz, hogy elkészítsd! - emelte fel a hangját, miközben vad, ördögi szemeket meresztett Malazárra.
- Veszélyes, amire készülsz, Potter - felelte kimérten. - Fogalmad sincs, hogyan kell egy közönséges tárgyba vagy egy másik személybe költöztetned az erődet.
- Taníts meg rá! - vágott vissza. - Én elárultam neked mindazt, amit a nagyapámtól és Voldemort unokaöccsétől, Fergus Gomoldtól hallottam. Ők ketten a mi oldalunkon állnak, és a mi érdekeinket szolgálják. Ha összefogunk, akkor győzelmet aratunk az ellenségeink felett, és ravasz csellel keresztülhúzzuk a számításaikat. Ha segítesz, akkor cserébe gondoskodok róla, hogy az egyetlen horcruxodat ne találják meg.
- Miből gondolod, hogy van egy horcruxom?
- Az ördögvillám minden létező horcruxot észlel - válaszolta. - Elfogadod az ajánlatomat?
Malazár egy percig gondolkozott Harry ajánlatán, aztán így válaszolt:
- Rendben van Harry. Akarom mondani Jedusor - mondta végül. - Elkészítem a szükséges tárgyat, de mikorra tervezed a fiad megszületését?
- Voldemort fia 2006-ban fog megszületni - magyarázta. - Az én utódom viszont 2008-ban, azaz tíz évvel később a Sötét Nagyúr halála után. Tökéletes időzítés.
- Kívánok neked sikeres nászéjszakát - mondta Malazár, és kezébe adta a horcrux tőrét. - Remélem, tudsz majd rá vigyázni.
- Megbízhatsz bennem - felelte Harry kajánul. - Ravasz tervünk immáron készen áll.
Malazár behívta őt az egyik pincehelyiségbe, ahol kitanította őt a fekete mágia legsötétebb praktikáira.
Ezzel egy időben Mordekaius visszatért az Abszol útra a Borgin és Burkesbe. Egyedül Tom talpnyaló haverját, Phil Rooset találta a boltban, aki gondterhelt arccal szorongatott egy értéktelen zsebórát a kezében. Egész testében megremegett, és verejtékezni kezdett a feszültségtől, amikor mestere mögé lépett.
- Nagyuram - hebegte rémülten. - Azt hittem, hogy Tom ügyében jársz el. Hiszen őt választottad ki a terveid végrehajtásához.
- Igaz, hogy ő a tanítványom, de a kutyáját is szem előtt tartom - válaszolta megvetően. - Tudtommal téged bíztalak meg azzal, hogy őrizd az üzletemet a távollétemben.
- Igen, tudom, és sajnálom, hogy csalódást okoztam neked - felelte reszketve, mire Mordekaius megragadta a torkát.
- Amint látom, nem az időugrót tartod a markodban, igaz?! - morogta gyűlölködve. - Kinél van a hatalmam egyik legnagyobb kulcsa?! Válaszolj, te kis patkány!!
Akkora erővel szorongatta a fiút, hogy a zsebóra kiesett a kezéből, és hangos koppanással a padlóra esett.
- Fergus Gomold - nyögte zihálva. - Ő lopta el az időugrót, de fogalmam sincs, hogy hol van. Esküszöm!
- Nem is vártam el tőled, hogy erre a kérdésemre is választ adjál - nézett rá gyilkos tekintettel, és eleresztette Philt, aki erőtlenül rogyott a földre.
- A további kudarcok elkerülése érdekében célszerű egyfajta detektort szerelnem rád - mondta kimérten.
- Miről beszélsz, Nagyúr? - kérdezte négykézlábra ereszkedve.
Mordekaius durván felrángatta a földről, felhúzta a jobb karján a talárját, és pálcájával beleégette bőrébe a Sötét Jegyet, amellyel később Voldemort a saját követőit is megjelölte. Phil felüvöltött a kínfájdalomtól, és szemeiből sűrű könnycseppek folytak ki. Egy mágikus jel jelent meg a karján, amely egy mérges kígyót és egy koponyát ábrázolt. Hosszú percekig kíméletlen, égő sajgást érzett, és Mordekaius így szólt hozzá:
- A karodon lévő Sötét Jegy által minden egyes lépésedet és lélegzetvételedet figyelni fogom. Ha engedetlen leszel, vagy ismét hibázol a jel azonnal mágikus kapcsolatba lép velem. Ha pedig így lesz, akkor megtalállak és kioltom a nyomorult életedet. Tudomásul vetted mindezt?
- Igen, Nagyúr - felelte lehajtott fejjel. - Ígérem, hogy többé nem fogok szégyent hozni a fejedre.
- Szerezd vissza az időugrót! - parancsolt rá szigorúan. - Hetvenkét órát kapsz tőlem, hogy előkerítsd Fergus Gomoldot.
- Mindent megteszek, hogy teljesítsem a kérésedet - válaszolta alázatosan meghajolva, és fekete füstgomolyagban elszáguldott az Abszol útról.
Ezalatt, Godric’s Hollowban Charlus Potter a műhelyében nekilátott, hogy elkészítse a Harry utódjának életben tartását biztosító varázstárgyat. Egy agyagedényt vett ki a kemencéből, amelyre furcsa, mágikus jeleket festett. Elővette Harry pálcáját, és kékesfehér energiahullámokat bocsátott rá, amikor lejött hozzá a felesége.
- Későre jár - szólította meg szelíden. - Ideje lenne már lefeküdnöd. Nem gondolod?
- Az unokánknak készítem ezt a szép ereklyét, és a neki nyújtott segítség a küldetéséhez nem tűr halasztást - felelte, miközben megforgatta kezében újonnan alkotott művét.
- Aggaszt, hogy mi lesz Harryvel - felelte Dorea. - Mi lesz, ha Voldemort tudomást szerez az itt létéről, vagy megpróbál végezni a gyerekével? Harry fia magzatként védtelen a Sötét Nagyúrral szemben. Mordekaiusról nem is beszélve, aki miatt belerángattuk őt ebbe az őrültségbe. Ha ez a fekete mágus nem tervezi el, hogy Voldemort hatalma tovább éljen az utódjában, akkor mindez nem így alakult volna.
- Már nem léphetünk vissza. Ami történt megtörtént, és az utódlási tervet szintén nem vonhatjuk vissza, ahogy Voldemort sem teszi. Harry fiának meg kell születnie attól a nőtől, ha törik, ha szakad, különben veszítünk.
- És, ha a fia nem lesz erősebb a Nagyúr vérénél? - kérdezte kimérten.
- Azt nem hiszem - válaszolta kajánul mosolyogva. - Egy Potter sarj gyermekénél senki nem lehet erősebb.
- Remélem, igazad lesz. Aludj jól, Charlus - mondta, és megindult a lépcső felé.
- Ignus Potter lesz a neve - szólt utána a férje.
Dorea megállt az egyik lépcsőfokon, és elmosolyodva így szólt:
- Igazán bájos név. A többieket, hogy hívják? Te nyilván megnézted a dédunokáinkat az időugróval.
- James Sirius, Albus Perselus és Lily Luna Potter. Az anyjuk Ginny Weasley - válaszolta, mire Dorea felnevetett.
- Nevetséges, hogy a Weasley családba fog beházasodni a srác. Sosem kedveltük őket - rázta meg a fejét megvetően.
- Harry elmondása szerint Laylának hívják a lányt, akitől Ignus fog megszületni. Egy sárvérű - felelte Charlus.
- Ez már jobban hangzik, ugye?
- A lány erős képességeket örökölt. Érthető, hogy Mordekaius őt választotta ki Voldemort számára.
- Azt is tudod, hogy Ignus sorsa mi lesz? - érdeklődött a neje kíváncsian.
- Még nem. Amíg meg nem születik, semmit nem tudhatunk róla. Ignus nem természetes módon fog világra jönni, ezért nem mutatja meg a jövőjét az időugró.
- Az agyagedény fog a védelmére szolgálni?
- Igen, ebbe fogjuk elrejteni a születése napjáig. Annak pedig 2008-ban kell bekövetkeznie.
- Akkor türelemmel várni fogunk - zárta le Dorea a beszélgetést, és elhagyta a műhelyt.
Aznap este Fergus visszatért a Roxfortba, hogy horcruxot készítsen magának, mielőtt Tom végez vele. Gyanította, hogy már tudomást szerzett a gyűrűlopásról, és előbb őt fogja felhasználni a következő horcruxhoz. Malazár csak utána fog következni. Észrevétlenül felosont a negyedik emeletre, ahol Edevis tükrét őrizték. Úgy döntött, hogy a mágikus tükör elpusztításával egy szilánkból készít horcruxot, amelybe lelkének egy darabja fog költözni. Hasonló módon akart eljárni, mint évekkel ezelőtt Mary Denem, aki úgy készített a luminarikon medálból horcruxot, hogy kimondta magára a gyilkos átkot. Fergus ezzel ellentétben úgy tervezte, hogy a tükörről visszapattanó varázslat végezzen vele, hiszen amúgy sem lesz veszélytelen az elpusztítása. Másrészről nála van a Gomoldok gyűrűje, amelybe a Feltámadás Kövét foglalták. A halálereklye segítségével simán visszatudja hozni magát az életbe. Belépett a sötét terembe, amelynek közepén a fényesen világító varázstükör állt. Fergus megcsodálta Edevis alkotását, aztán elővette pálcáját, és különböző bűbájokat bocsátott rá. Egymás után célozta meg erős varázslataival a vastag üveglapot, még az átkokat is bevetette, mire a tükör felülete repedezni kezdett. A Gomold fiú végül kimondta kétszer az Expulsot, és a tükör egy szempillantás alatt apró szilánkokra tört szét. Ekkor hirtelen egy visszapattanó erő szíven találta, minek következtében holtan esett össze a hideg kőpadlón. A teste fényleni kezdett, és egy fénycsóva az egyik szilánkba hatolt, amelyben Fergus arca jelent meg tükörkép formájában. A halott jobb kezén lévő gyűrű rombuszköve felizzott, mint a vulkánmag, és Fergus a tűzvörös fényben feltámadt. Bámulatosabb varázslatra volt képes, mint az unokabátyja, Tom Marvolo Denem. Annak ellenére, hogy soha nem járt a Roxfortba képes volt a fekete mágia legkülönfélébb praktikáinak a végrehajtására. Óvatosan felvette a fehéren világító szilánkot, és várta a megfelelő alkalmat, hogy Voldemorttal szembekerülhessen.